A találkozó kezdőrúgását két Vidi-legenda, Csongrádi Ferenc és Szabó József végezte el, majd az egész RBD szektort betakaró molinóval emlékeztek a szurkolók a Videoton SC éppen 40 évvel ezelőtti dicsőséges UEFA-kupa menetelésére. Akkor még senki sem sejthette, hogy ez lesz az utolsó örömteli tényező az este folyamán a Sóstói Stadionban…

A mérkőzésen szinte végig a debreceniek akarata érvényesült, pedig a szezon folyamán a Loki volt az egyetlen csapat, amely ellen az első két meccsét meg tudta nyerni a piros-kék egylet, igaz, mindkettőt Pető Tamás vezetőedzősége alatt, ezúttal pedig Tímár Krisztián ült a kispadon, akivel négy nyeretlen találkozó után az ötödiket, a legfontosabbat sem sikerült behúznia az idény végére láthatóan minden tekintetben elfogyó csapatnak. Mind mentálisan, mind fizikailag, mind pedig játékban éppen akkor jutott a mélypontra, amikor a legjobban kellett volna a győzelem.

Azt gyorsan hozzá kell tenni, hogy ebben a gyászos végeredményben a legnagyobb sara a vezetőségnek van, mert a nyáron, majd a téli átigazolási időszakban kiárúsították a csapat kulcsembereit, akik helyett mennyiségben igen, ám minőségben nem pótolták a távozókat, így a keret létszámában és minőségében is igen szűknek bizonyult, főképp, hogy a tavaszi időszakban folyamatosan jöttek a sérülések, betegségek, valamint a sárga és piros lapok okán az eltiltások is. Ezzel sem kalkuláltak az illetékesek, mindezek pedig végzetesenek bizonyultak.

Az edzőváltás sem jött be nekik, elhamarkodottan váltottak a kispadon, rosszkor, rossz időzítéssel és nem a megfelelő trénerre cserélték le Pető Tamást. Arra Tímár Krisztiánra, aki azt a kétes bravúrt mondhatja magáénak, hogy kieső helyre vezetett egy csapatot, amely végül a leváltását követően az új edzővel meg tudott kapaszkodni az élvonalban, ő pedig Fehérvárra érkezve új csapatát is a kiesésig vezényelte. Csakhogy itt már nincs javítási lehetőség. Hangsúlyozandó, ez a vezetők felelőssége, az ő sorozatos rossz döntéseiknek az eredménye ez az összkép.

Most jön a kabát újragombolásának időszaka, minden tekintetben ráfér a klubra a megújulás, a vérfrissítés. Ellenkező esetben az igencsak erős NB II-ből sem lesz egyszerű visszajutni, s bizony szűk esztendők jöhetnek a nagy múltú csapatnál. Nagyon nem mindegy tehát, hogy mi történik az előttünk álló hetekben. Izgalmas időszak elé nézünk, aztán, talán néhány szűk esztendő után a régi Vidi dal sorait ídézve: ”Sóstó felett újra felragyog az ég…”

(Fotó: Mátay Balázs)

The post Addig jár a korsó… 26 év után esett ki újra a Vidi az élvonalból appeared first on Média 24.