A Seuso épületkomplexum közelében – egy 5-8 négyzetméteres területen –, a felszínen egy nagyjából 80 darabos, késő római érmékből álló kincslelet került elő. Ezt értelmezhetjük kincsnek is, de természetesen a korabeli értékét számításba véve az is elképzelhető, hogy valaki elhagyta az erszényét. Ezzel kapcsolatban további vizsgálatokat tervez a Szent István Király Múzeum. Mindez egy olyan részen került elő, ami a római korban a Sárvíz medréhez tartozhatott, ehhez képest kiderült, hogy ez a rész a 4. században biztosan szárazulat volt és a vízállás lejjebb volt. Ez abban segíti a régészek munkáját, hogy a pár évvel ezelőtt beazonosított kikötő körül – ami a Seuso-épületkomplexumhoz kapcsolódik –   a mederrekonstrukciót el lehet készíteni.

„A másik, ami már a kezdeti ponton is egyértelművé válik, hogy minél beljebb megyünk a szabad szemmel is jól látható egykori meder területére, annál sekélyebb folyóról beszélünk. Ténylegesen úgy tűnik, hogy ez a legészakibb területe az egykori Sárvíznek, amin fel lehetett jönni hajóval a római korban.” –  mondta el Kovács Loránd Olivér, a Szent István Király Múzeum szakmai igazgatója.

A gorsiumi kikötőt még a 80-as években tárták fel Fitz Jenő vezetésével. Később, a jelenlegi Malom-csatorna vízügyi tisztítása során Nádorfi Gabriella feljegyezte, hogy azon falak mennek át. Ezt követően Kovács Loránd Olivér iránymutatása mellett találtak egy kicsi magaslatot a területen, ahol geofizikai mérésekkel sikerült is azonosítani egy épületkomplexumot. Az eredmények szerint szinte bizonyos, hogy egykor kikötő állhatott a területen.

A most zajló terepi felderítés része egy mikro-regionális kutatásnak, ami a Seuso-épületkomplexum környezetében zajlik, de egy jóval nagyobb területet érint.

„Nagyon sok római lelőhelyet ismerünk az egykori Sárvíz folyó jobb és bal partján is, nagyjából 1-1 kilométer széles sávban. Ez körülbelül egy 40 kilométer hosszú szakaszt jelent. Ebbe esik bele egyébként a Szent István Király Múzeumhoz tartozó Gorsium Régészeti Park területe is, ami bizonyítottan egy egykori városias, központi rész, aminek már 50 évnyi tervkutatása van. Ugyanebbe esik bele a Seuso-kincsekkel összefüggésbe hozható épületkomplexum területe is, ahonnan nem is olyan rég sikerült újabb információkat nyernünk további épületekről, utcaszakaszokról.” – emelte ki Kovács Loránd Olivér.

A szabadbattyáni területet több hónapon keresztül vizsgálták drónnal a Szent István Király Múzeum szakemberei. Ezek a felvételek újabb, kőből felhúzott épületek nyomát hozták elő az épületkomplexumtól déli irányban. A cél az, hogy még idén geofizikai felmérést végezhessenek itt, és folyamatosak legyenek a terepi kutatások.

„A kérdés az, hogy itt most egy vagy több településről beszélünk, azaz teljesen egybefüggően alakult ki a római korban a településhalmaz, vagy esetleg több, agglomeráció jellegű településről van szó. A mikro-regionális kutatási projekt célja, hogy beazonosítsuk azt a római kori településstruktúrát, kiterjedést, ami legalább a negyedik században – kis szerencsével az elsőtől a negyedik századig – ezen a környéken megtalálható volt.” – összegezte Kovács Loránd Olivér.

Fémkeresős kutatások, 300-nál is több lelet

Az elmúlt hetekben több alkalommal is zajlottak terepi, fémkeresős kutatások Szabadbattyán határában, alapvetően a Szent István Király Múzeum Közösségi Régészeti programjában résztvevő önkéntesek közreműködésével, de mellettük más megyékből is érkeztek önkéntesek. A terepi kutatások vezetője Fekete Fruzsina, az intézmény régésze volt.

„Elsődleges feladatunk az volt, hogy az egykori Sárvíz medre, illetve a Seuso-épületkomplexum pontosabb lelőhely- és leletfelderítése megtörténhessen. Ennek folyamán lokalizáltunk egy kisebb területet, ami közel van a Seuso-kincsekkel összefüggésbe hozható komplexumhoz. Kíváncsiak voltunk, hogy milyen újabb információkat adhat ez a mederszakasz-kutatás, milyen korszakokban milyen vízállásokat adhat a meder. Az első terepbejárásunk meglehetősen jó eredménnyel zárult, közel 300 leletet sikerült felderítenünk.” – mondta el Fekete Fruzsina.

Hagymafejes fibulák, míves övcsat, gyűrű, egy oroszlánfejes lelet és rengeteg pénzérme került elő a kutatások során. Vannak olyan tárgyak is, amelyeket a veszprémi Pannon Egyetem kutatói vizsgálnak tovább, segítve ezzel is azok beazonosítását. Ez már része a Szent István Király Múzeum és a Pannon Egyetem körvonalazódó együttműködésének.

Az is kiemelkedő, hogy rengeteg bronzérme került elő – több alkalommal is – egy fellelési helyről, amelyeket váltópénzként alkalmaztak. Ez is arra utal, hogy folyamatosan használták a területet a korszakban. Egy nagyobb „rejtési” helyszínt is megismertek a kutatók, a kincslelet részeként eddig nagyjából 80 érme került elő, de ennek a felderítése még most is folyamatosan zajlik.

„Remélhetőleg, közel 100 százalékos lokalizáció után, akár szondát is nyithatunk rá, amivel ténylegesen tisztázni lehet, hogy milyen mélységben voltak az érmék. A fémkereső csapattal nagyjából 20-25 centi mélységet vizsgáltunk át, azaz tényleg csak a felső réteget bolygattuk. Izgalmas lenne tudni, hogy mi van alatta, hiszen egy iszapréteg is fedheti a leletek egy részét az egykori folyómeder és vízállás változásai miatt.” – ismertette Fekete Fruzsina.

A nyilvántartott régészeti lelőhely határait már most sikerült bővíteni, és az is bizonyossá vált az előkerült leletanyagoknak köszönhetően, hogy a római kort követően, egészen a középkorig használták ez a területet őseink.

(Látrányi Viktória, fotó: SZIKM)

The post Több mint 300 római kori és középkori lelet került elő Szabadbattyán határában appeared first on Média 24.