A bolgár folklór szépsége, a latin-amerikaiak temperamentuma, a szlovén alpesi táj polkája és a mezőföldi táncok magával ragadó hangulata, fűszerezve a házigazdák gondoskodó szeretetével az idei, immár XXXI. alkalommal megrendezett Királyi Napok Nemzetközi Néptáncfesztivál sikerének titka. A Székesfehérvári Királyi Napok keretében megrendezett ötnapos nemzetközi találkozó kedden felvonulással és gálaműsorral zárult.

A tánccsoportok, a székesfehérvári Alba Regia Táncegyüttes, a chilei Tarapacái Egyetem Folklórbalett, a bolgár Kardzsali város Művelődési Házának néptáncegyüttese, a szlovén FS Sava Kranj és a mexikói Termal Grupo Aguascalientes De Danza Folclórica táncosai koraeste indultak el a Városház térről, hogy a Fő utcán több helyen megállva ízelítőt adjanak esti műsorukból, amellyel a Zichy ligeti színpadhoz invitálták a nézőket.

A nemzetközi néptáncfesztivált záró gálaműsor résztvevőit dr. Cser-Palkovics András polgármester köszöntötte. „A Királyi Napok egy összművészeti, kulturális és történelmi fesztivál, ahol büszkén mutatjuk meg városunk történelmi, kulturális értékeit, értékteremtő közösségeit. A tánc ünnepét különlegessé teszi, hogy jönnek a világ különböző részeiről, Európából, vagy Európán kívülről csoportok, akik elhozzák a saját kulturális értékeiket. Megismerhetjük népviseletüket, nemzetükre valló közösségi jegyeiket, zenéjüket, saját táncukat. Vidámságot hoznak, élményekkel teli, látványos bemutatókat tartanak a közönség nagy örömére.”

A nemzetközi néptáncfesztivál zárógáláján az Alba Regia Tánegyüttes lépett színpadra Örökül kaptuk, örökbe adjuk című koreográfiájával, majd a chileiek a gyarmati korszakban kialakult és nemzedékről nemzedékre továbbadott táncukat mutatták be, az energikus mozdulatokat erőteljes ütőhangszerekkel kísérve. A bolgárok trák és a misztikus Sztrandzsa hegységből származó dalokat és táncokat adtak elő. A szlovének előadásában gyors polkákat, seprűvel előadott, humoros táncjátékot láthatott a közönség. A táncokat a fiatal férfiak vidám kiáltásai kísértek, életre keltve Gorenjska több mint 100 évvel ezelőtti világát. A mexikói csapat hazájuk különböző régióinak autentikus táncait, viseleteit és zenei világát mutatta be. Életvidám, energikus koreográfiákon keresztül megelevenedett a színpadon a hímzőnők tánca és egy kakasviadal is. Az estet az Alba Regia Táncegyüttes mezőföldi táncokból álló műsora zárta. Idén sem maradt el a finálé, amikor két kontinens öt országának 350 táncosa a saját táncát táncolta 1-1 percben a mezőföldi friss csárdás zenéjére, hatalmas sikert aratva.

Ünnepélyes keretek között, hagyományosan a Székesfehérvári Királyi Napok keretében adták át az Államalapító Szent István Emlékérmet és Díjat. A Város legrangosabb civil elismerését idén Écsy Gábor atya, a Katolikus Karitász korábbi országos igazgatója vehette át, akinek a szociális gondoskodás terén végzett tevékenysége városunkban és országosan is kimagasló és példaértékű. A nívós eseményen dr. Herczegh Anita, a Regőczi Alapítvány kuratóriumi elnöke, a Katolikus Karitász jószolgálati nagykövete méltatta a kitüntetett munkásságát.

„Écsy Gábor atyát úgy ismerem, mint aki pontosan tudja, hogy földön és égen a legnagyobb célok felé a legapróbb lépések vezetnek. Hogy aki a kicsiben hű, a nagyban is hű. Hogy a legfontosabb csodákat a mindennapokban, a találkozásokban, egy-egy felénk forduló arcban, a segítségnyújtásban kell keresni. Vagyis végső soron mindig a caritas-ban: az őszinte emberszeretetben. Gyanítom, ezért lett lelkipásztor.  Mégpedig olyan elkötelezett, akiről Ferenc pápa – egyik kedvenc szavával – azt mondhatnánk: „bárányszagú”. Aki nem küldi a segítséget, hanem elviszi, odaviszi. A nyáj ismeri a hangját és hallgat a szavára.” – hangzott el a laudációban. Dr. Herczegh Anita méltatta a díjazott templom- és közösségépítő, plébániai szolgálatát, szociális munkáját és mindazon törekvéseket, melyek nyomán az elmúlt években megújították a magyarországi Katolikus Karitász szemléletét és gyakorlatát. Számos jószolgálati feladat, táboroztatás, missziós program megvalósításában dolgoztak együtt.  „Gábor atya teherbírása végtelen, bizakodása ragadós, humora gyógyító, reménye hiteles, bátorítása vigasztaló, lelkiereje és gyakorlatiassága mintha soha ki nem fogyna. (…) A nehézségekben, a kihívásban is magabiztosan mozgó, igazi égi-földi küldetésű ember.” – fogalmazott dr. Herczegh Anita.

Az Alapítvány kuratóriumának döntését hagyományosan dr. Csurgai Horváth József kuratóriumi tag, a Városi Levéltár és Kutatóintézet igazgatója jelentette be. Mint mondta, az Alapítvány működése több mint két évtizedes múltra tekint vissza, ez idő alatt sokféle életpálya, életút nyert elismerést. Idén Écsy Gábor atya, pápai káplán, a Katolikus Karitász korábbi igazgatója számára ítélték oda a díjat.

A folytatásban hagyományosan levetítettek egy kisfilmet Écsy Gábor életútjáról és munkásságáról, majd ő maga is köszöntötte a díjátadó vendégeit. „Így könnyű! Könnyű, ha a Jóisten valakit a tenyerén hordoz!” – fogalmazott, majd köszöntet mondott Spányi Antal paptársi és püspök-vezetői támogatásáért, munkatársai elkötelezettségéért, a sok ezer önkéntes önzetlen munkájáért a plébániákon, továbbá a támogatók – többek között dr. Cser-Palkovics András polgármester és Karsai Béla – segítségnyújtásáért. „Ezt a díjat a sok ezer önkéntes és támogató nevében vettem át, velük osztom meg az örömöt és feléjük küldöm az elismerő szavakat és köszönetet!” – zárta gondolatait a díjazott.

Az ünnepségen részt vett dr. Cser-Palkovics András polgármester, jelen voltak a város alpolgármesterei, a megye és a város tisztségviselői, az egyházi intézmények, a közintézmények, a rendvédelmi szervek, a társadalmi szervezetek vezetői és képviselői, az Országos Katolikus Karitász munkatársai és a Szent István-díj korábbi díjazottjai.

(ÖKK/Media24/fotó: Mátay Balázs, Simon Erika)

The post Véget ért a néptáncfesztivál, Écsy Gáboré a Szent István-díj appeared first on Média 24.

Az ünnepség kezdetén Homor Zsuzsanna zongoraművésznő Chopin Fisz-dúr impromptu Op.36 és Liszt La leggierezza koncertetüdjét adta elő, majd a Himnusz eléneklését követően Spányi Antal megyés püspök osztotta meg ünnepi gondolatait a jelenlévőkkel „Felelősek vagyunk egymásért! Ránk van bízva egy ezeréves történelem, egy ország, ahol élnünk és halnunk kell. Valahogyan észrevétlenül megtanultuk mindezt. Ám mostanság azt látjuk, hogy ezeknek az értékeknek a hiányában ’nagyon jól’ megvannak a felnövekvő nemzedékek, a társadalom valamiféleképpen üzemel. Ám úgy tűnik, nem számít, hol a hazám, csak az, hol tudok több pénzt keresni… Ebben a helyzetben jött létre a díj, ami a Szent István-i értékrendet próbálja odaállítani a ma embere elé. Szent István példakép, örök tanító minden igaz magyarnak, s ha képesek vagyunk ezeket az értékeket az utánunk jövőknek felmutatni, akkor Szent István nyomában teljesítettük a magunk feladatát! Szívből kívánom, hogy a magyarságnak sikerüljön ezt az értékrendet megtalálni, s jobbá tenni az ország és az egész magyarság sorsát.” – fogalmazott a megyés püspök.

A magánszemélyek által 2004-ben alapított Szent István Emlékérmet és Díjat minden évben olyan személyiség kaphatja, akinek munkásságához, szakmai életútjához, emberi hozzáállásához mindenkor Szent István öröksége szolgált iránymutatásul, és ennek szellemében kiemelkedő tevékenységet végez. Idén – amint Csurgai Horváth József kuratóriumi tag ismertette – a grémium egyhangú döntéssel Károlyi Györgynek és Károlyi Angelicának ítélte oda az elismerést.

A kitüntetést Spányi Antal, az alapítvány elnöke adta át a házaspárnak, akiknek az alapítvány tagjai, Radetzky Jenő, dr. Karsai Béla, dr. Vizi László Tamás és Csurgai Horváth József is gratulált, majd a régi barát, Fejérdy Tamás építészmérnök tartotta meg laudációját.

„Különleges és egyben felemelő döntés született a 2025. évi díjazott Károlyi György gróf és felesége, Angelica kiválasztásával! Habár két személyről van szó, mégsem nyelvtani tévedés a ’díjazott’, így egyes számban, mert ők ketten valóban EGY, pontosan úgy, ahogyan azt a házasságról a Szentírás tanítja. Ez az egység megnyilvánul mindabban, amit tettek és tesznek.” – mondta Fejérdy Tamás, hozzátéve, hogy a jelenlévők valószínűleg mindannyian jól ismerik azt a helyszínt és azt a csodát, amelynek központi helye a fehérvárcsurgói Károlyi Kastély, annak Károlyi György és Angelica által elkezdett, kibontakoztatott és kiviruló újjászületése, folyamatos működtetése.

A méltatásban elhangzott, Károlyi György a családjával egészen kicsi gyermekként a II. világháború után elhagyni kényszerült Magyarországot, és Franciaországban, Párizsban nőtt fel. „A Károlyi család Magyarországot ugyan elhagyta, de a magyarságát nem. Hogy ezt a hűséget sem az idő, sem a távolság nem tudta elhalványítani, annak ékes bizonyítéka a fehérvárcsurgói kastély, amely Károlyi György családjáé volt, és amely az államosítás (és kifosztás) után a kommunista időszakban a méltatlan használatok folytán végül teljesen leromlott.” – adott gyors történeti áttekintést az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság elnöke, aki a 80-as évek közepétől az Országos Műemléki Hivatalban dolgozott, s az akkor elindított, kastélyok hasznosítását célzó program egyik felelőse volt. Így találkozott 1986-ban először Károlyi Györggyel, majd Angelicával, akik nem azt nézték, mennyire nehéz vagy éppen reménytelen a kastély sorsa, hanem szerényen, de nagyon határozottan vállalták, hogy az épületet megmentik.

„A Károlyi György és Angelica által elvállalt és elvégzett munka messze túlmutat a fehérvárcsurgói, a Fejér vármegyei, de még a magyarországi határokon is. Az egész folyamatban jelen voltak és vannak a nemzetközi kapcsolatok, és a tartalma révén valóban európai kulturális központtá vált ez a kastélyegyüttes. Sokat elmond a Károlyi házaspár szellemi, lelki irányultságáról, hogy a kastély helyreállításának egyik legelső eleme éppen a kápolna vallási és kulturális használatának lehetővé tétele volt. Károlyi György és Angelica elkötelezett és fáradhatatlan munkával valósítják meg azt a kapcsolatot, amely elhozza ide Európát, a világot – és teszik láthatóvá, ismertté a magyar értékeket a külföldiek számára is. Felbecsülhetetlen érték mindaz, amit ennek érvényesítése érdekében ők tesznek – a hit, remény, szeretet hármasságának szilárd alapján állva.” – jelentette ki Fejérdy Tamás.

A méltatást követően az ünnepség résztvevői a Károlyi családról nézhettek meg egy kisfilmet, majd egy különleges eseményre került sor: a Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár gyűjteménye megőrizte a gróf Károlyi család 1789 és 1936 közötti levelezését a mindenkori püspökökkel. Ennek a levelezésnek a másolatait Spányi Antal megyés püspök adta át az ünnepelteknek, reményét kifejezve, hogy a dokumentumok további adalékokkal szolgálnak a család történetéhez.

„Nem nagyon lett volna mit mondanom, és nem tudtam volna megindokolni a díj odaítélést, ha a feleségem nem lett volna nap mint nap mellettem, néha mögöttem mindabban, amit az elmúlt évtizedekben Fehérvárcsurgón és Magyarországon tettünk! Hiszen a kastély színvilága, akár a legkisebb részletek, vagy a nagy kulturális és egyéb programok kitalálása, megszervezése mind az ő érdeme! Angelica nélkül nem sokra jutottam volna, mert hiányzott volna a női érzékenység, amely nélkül a család nem létezik.” – mondta meghatódva gróf Károlyi György, aki háláját fejezte ki az alapítványnak, hogy felismerték a csapatmunkát. Károlyi György megemlékezett nagyapjáról, Károlyi Józsefről is, aki egyszerre volt a vármegye és Székesfehérvár főispánja, s fiához írt végrendeletében visszaköszön Szent István szellemisége. „A sorscsapások a megváltozott világban és az emigrációban nem kimélték édesapámat. Ám jöttek a csodák, a rendszerváltozással Magyarország megnyílt előttünk. Három szóval tudom kifejezni azt a csodát, ami velünk, az életünkkel megtörtént: Ki hitte volna? Köszönet ezért a Jóistennek!”

A díjátadó ünnepségen részt vett többek között dr. Gógl Árpád, a díj és az alapítvány alapítója, a díj korábbi kitüntetettjei, valamint Vargha Tamás miniszterhelyettes, országgyűlési képviselő, Törő Gábor országgyűlési képviselő, dr. Molnár Krisztián, a Fejér Vármegyei Közgyűlés elnöke, dr. Cser-Palkovics András polgármester, Székesfehérvár alpolgármesterei, valamint a vármegyei és városi képviselők, tisztségviselők, az egyházi intézmények, a közintézmények, a rendvédelmi szervek, a társadalmi szervezetek vezetői és képviselői is.

(ÖKK, Házi Péter, fotó: Simon Erika)

The post Károlyi György és Károlyi Angelica vehette át a 2025-ös Szent István Emlékérmet és Díjat appeared first on Média 24.

Székesfehérvár alpolgármestere, Róth Péter Facebook-bejegyzésében is beszámolt a díjátadóról, kiemelve Biczó Piroska szerepét az egykori Köztársaság Mozi épületébe létrehozott „kőtár” létrehozásában: „A dr. Gógl Árpád miniszter úr által húsz évvel ezelőtt alapított Szent István Emlékérem és Díj idei díjazottja dr. Biczó Piroska régész, a koronázóbazilika romjainak értő kutatója. Büszke vagyok arra, hogy az önkormányzatunk elhatározásából, a kormány támogatásával megvalósulhatott a Nemzeti Emlékhely Látogatóközpont és Kőtár, ahol Piroska munkája kiteljesedhet.” 

Az elismerést odaítélő Alapítvány kiemelt célja a Szent István-i, keresztény értékrend megismertetése és elfogadtatása a társadalom széles körében, valamint bemutatni és példaként állítani az ilyen életet élőket Székesfehérvár és az egész magyar nemzetközösség számára.

A Szent István Emlékérmet és Díjat minden évben olyan személyiségnek ítélik oda, akinek munkásságához, szakmai életútjához, emberi hozzáállásához mindenkor az államalapító öröksége szolgált iránymutatásul, a Szent István-i, keresztény értékrendnek megfelelő életet élt és ennek szellemében kiemelkedő tevékenységet végzett. Váltott jelleggel egyik évben egy Székesfehérvárhoz szorosan kötődő, másik évben egy országosan ismert és munkásságát tekintve kiemelt jelentőségű személyiség kapja a széles társadalmi összefogást képviselő elismerést. A díjátadót hagyományosan minden esztendőben a Szent István-i ünnepkör keretében rendezik meg.

„Változik a világ. Nem csak a klímaválság az, ami zavar bennünket, hanem látjuk azt is: hatalmas erők dolgoznak azon, hogy elfelejtsük a múltat. A jelen az érdekes, az, amihez éppen kedvem, hangulatom van, és ebben engem senki ne zavarjon, senki ne gátoljon, mindenki fogadja el, hogy én ilyen vagyok! Pedig mi tudjuk biztosan, hogy az az ember, akinek nincs múltja, nem tiszteli a gyökereit és éppen csak a maga hangulatai, törekvései szerint akarja élni a mindennapjait, az végtelenül kiszolgáltatott és nem csak szegény, de nincstelen is lesz. Az ilyen embereknek az élete ebben a nincstelenségben sajnálatra méltóvá válik!” – fogalmazott  ünnepi beszédében Spányi Antal megyés püspök, az Államalapító Szent István Érdemrend és Díj Alapítvány kuratóriumának elnöke.

Hangsúlyozta: a magyarnak van múltja, messze vezető gyökere és 1100 éves keresztény hagyománya. Ez a kincs nem csak a mi gazdagságunk, de szebbé, gazdagabbá teszi Európát és az egész emberiséget. Az embernek kötelessége, hogy őrizze azt, amit rá hagytak! Ez nem lehet csak egy szándék, hiszen a kincseket számba kell venni, fel kell kutatni, fel kell ismerni! Tanítani is kell, hogy egy tárgy miért fontos, mitől lesz kincs és egy hagyomány hogyan lehet az embert megtartó erő. Mi itt, a Kárpát-medencében arra törekszünk, hogy mindezt Szent István szellemében tudjuk megtenni. A Szent István-i értékrend ma is ott van közöttünk!

Az ünnepségen dr. Csurgai Horváth József kuratórium tag, a Városi Levéltár és Kutatóintézet igazgatója kiemelte, hogy a díjazott személyéről minden évben egyhangú döntést tudnak hozni. Ebben a szellemben idén dr. Biczó Piroska régészt találták elismerésre méltónak.

Dr. Biczó Piroska 1949-ben született református családba. Tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végezte történelem-régészet–néprajz–német szakon, majd ugyanitt doktori fokozatot szerzett 1993-ban. Elsőként a kiskunhalasi Thorma János Múzeumban kezdett el dolgozni régészként, majd a kecskeméti Katona József Múzeumhoz került. 1987-től a Magyar Nemzeti Múzeumnál gyakorolja a hivatását. A székesfehérvári királyi bazilika épületegyüttesének feltárásába 1988-tól kapcsolódott be Kralovánszky Alán régész mellett munkatársként, majd a megkezdett munkálatokat 1993-tól feltárásvezetőként irányította. Több szakmai és ismeretterjesztő tanulmánya jelent meg, melyek a Szűz Mária prépostság templomának építés- és kutatástörténetét taglalják. Székesfehérváron számos kiállítás rendezésében vállalt részt, hogy a tudományos eredményeket a szakmai érdeklődők mellett a nagyközönség is megismerhesse.

Dr. Biczó Piroska 2012-től kizárólag a bazilika feltárási anyagainak, dokumentációjának rendezésével, feldolgozásával foglalkozik, melyhez nemcsak a saját kutatási eredményeit, hanem a korábbi elődökét is felhasználja. Több évtizedes munkájának méltó megkoronázását jelenti a 2023 novemberében Székesfehérváron megnyílt, Solium Regni – Az ország trónusa című állandó kiállítás, mely a nagyközönségnek elsőként mutatja be átfogóan a királyi bazilika és a hozzá tartozó prépostság fennmaradt középkori emlékeit, történetét és napjainkban is folyó kutatásának folyamatát.

Dr. Biczó Piroska köszönetét fejezte ki a kuratórium döntéséért és a város közösségének támogatásáért. Mint fogalmazott, Székesfehérvár valóban egy kinccsel rendelkezik, amit most csak romokként láthatunk. Kifejezte, hogy ez az elismerés kötelezettséget, felelősséget jelent, melynek meg akar felelni a továbbiakban is.

A díjátadón részt vettek Székesfehérvár város, Fejér vármegye, az Államalapító Szent István Érdemrend és Díj Alapítvány, az egyház, a közhivatalok és a rendvédelmi szervek vezetői, képviselői. Közreműködött a Hungarikum együttes.

(ÖKK/Media24, fotó: Mátay Balázs)

The post Dr. Biczó Piroska régész kapta a Szent István Emlékérmet és Díjat appeared first on Média 24.