A katyńi vérengzés néven ismert tömeggyilkosságot a Szovjetunió területén lévő hadifogolytáborokban raboskodó lengyelek ellen követték el 1940 tavaszán. Mintegy 22.000 lengyel értelmiségi, rendőr, határőr, katona és főként tartalékos katonatiszt vált áldozattá, akiket a Katyń környéki erdőkben kivégeztek, majd jelöletlen sírokba temettek. A tömeggyilkosságokat meghamisították, elhallgatták, azokról tilos volt beszélni. A Szovjetunió évtizedekig tagadta a felelősségét és a náci Németországot vádolta a mészárlással. 1943. április 13-án a berlini rádió bejelentette, hogy a német csapatok megtalálták a tömegsírokat a Szmolenszk melletti Katyń-i erdőkben. A szovjetek a felfedezés 47. évfordulóján, 1990. április 13-án ismerték el a felelősségüket. Ezt a napot a lengyel parlament 2007-ben nyilvánította hivatalosan emléknappá.

Székesfehérvár Önkormányzata a hagyományokhoz hűen minden évben megemlékezik a tragédiáról a Jávor Ottó téren 2012-ben átadott Katyń emlékkeresztnél. Hétfőn dr. Cser-Palkovics András polgármester és Lehrner Zsolt alpolgármester, a Belváros önkormányzati képviselője helyezett el koszorút a keresztnél és tisztelgett az áldozatok emléke előtt.

(ÖKK, fotó: Simon Erika)

The post Csendes koszorúzással emlékeztek Fehérváron a katyńi vérengzés évfordulóján appeared first on Média 24.

Az urivi áttörés 83. évfordulóján az 1942-43-as Don menti csaták katonahőseiért imádkoztak január 12-én a Mészeg-hegyen. A megemlékezést a Székesfehérvári Egyházmegye, a Székesfehérvári Református Egyházközség, a Székesfehérvári Evangélikus Egyházközség, a 457-es Prohászka Ottokár Cserkészcsapat, valamint a Doni Bajtársi és Kegyeleti Szövetség szervezte.

1943. január 12-én a reggeli órákban indult meg a Don mellett védelmi vonalba helyezkedett Magyar Királyi 2. honvéd hadsereg ellen a Vöröshadsereg támadása, amelyet az urivi áttörés néven jegyeztek be a magyar hadtörténet fekete könyvébe. A hadműveletekben a 2. magyar hadsereg elvesztette harci, technikai eszközeinek szinte egészét, valamint állományának több mint 70%-át. Hősi halált halt és fogságba esett – a máig pontatlan adatok szerint – 100-120 ezer ember, illetve eltűntek is vannak köztük. A túlélők közül szinte mindenki megsebesült vagy fagyási sérüléseket szenvedett.

A doni tragédia 83. és az emlékkápolna felszentelésének 32. évfordulójára rendezett ünnepségen a megjelenteket a Katonai Emlékpark Pákozd – Nemzeti Emlékhely, a Doni Bajtársi és Kegyeleti Szövetség, valamint az emléktüzet biztosító 457. számú Prohászka Ottokár Cserkészcsapat nevében Berdó Gábor, a Szövetség elnöke köszöntötte. Az ünnepségen jelen volt Törő Gábor országgyűlési képviselő, Harrach Péter, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke, Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium miniszterhelyettese, valamint a történelmi egyházak és a Honvédelmi Minisztérium Tábori Lelkészi Szolgálatának képviselői. Az ünnepségen Székesfehérvár Önkormányzatát Róth Péter és Horváth Mikló Csaba alpolgármester képviselte.

A megemlékezésen elsőként Vargha Tamás miniszterhelyettes, országgyűlési képviselő mondott köszöntőt. Beszédében kiemelte, hogy a doni hősök nem hősnek születtek, de hősökké váltak. „Életet, jövőt terveztek, munkájuk, hivatásuk volt. Családot alapítottak, gyermekeket neveltek, de kérlelhetetlen paranccsal közbeszólt a háború…” Vargha Tamás hozzátette, hogy emlékük ápolásával és tiszteletünk lerovásával kimondjuk az évtizedekig kimondhatatlant: hogy a háborúba sodródott ország katonái saját hazájukért harcoltak, és kimondjuk, hogy bátorságuk, kitartásuk, hűségük katonai esküjükhöz és a hazáért való önfeláldozásuk ma is példaértékű.

Vargha Tamás szólt arról is, hogy „nem csak a rossz döntéseknek, a hibás politikai elképzeléseknek, de a sodródásnak is vannak következményei. Éppen ezért az a helyes, ha kiállunk magunk, kiállunk saját igazunk, saját álláspontunk mellett. Nekünk, magyaroknak ez megadatik, mi ezen az úton járunk. Mi, magyarok akkor is kiállunk a magyar érdek mellett, ha arra sokan rosszallóan tekintenek. Nekünk itt, most, ma a békét és a biztonságot kell képviselni. Túl sokszor szenvedtük már el a háború tragédiáját, túl sokszor hagytuk magunkat belesodródni egy háborúba, ami óriási árat követelt a magyaroktól.” – tette hozzá.

Harrach Péter, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke a megemlékezésen arról szólt, annak ellenére, hogy ebbe a háborúba belekényszerítettek minket, a magyar katonák becsülettel helytálltak. „A hosszú harcvonal, a mínusz 30-40 fokos hideg, a hiányos felszerelés, az akadozó utánpótlás, a váltás elmaradása minimálisra csökkentették az erős ellenféllel szembeni védekezés esélyét. Ismerjük a számokat: 42 ezer katona esett el, 26 ezer került hadifogságba és 28 ezer sebesültet sikerült hazahozni.” Harrach Péter feltette azt a kérdést is, hogy a Don-kanyar mit üzen nekünk? Aktuális üzenetként azt fogalmazta meg, hogy a háborúból időben ki kell maradni.

A beszédet követően fellobbant az emléktűz lángja, majd a magyarországi történelmi egyházak képviselői, Spányi Antal megyés püspök, Bencze András evangélikus lelkész, püspökhelyettes, Berze János református lelkész mondták el imáikat a Don mellett hősi halált halt katonák emlékére. A megemlékezés zárásaként a tisztelet koszorúját közösen helyezték el a résztvevők.

(ÖKK, fotó: Bácskai Gergely)

The post Ismét megemlékeztek hőseinkről az urivi áttörés 83. évfordulóján appeared first on Média 24.

A padovai fegyverszünet az Osztrák–Magyar Monarchia és Olaszország, illetve az antant között jött létre a Giusti-villában, Padova közelében 1918. november 3-án, pontot téve a Monarchia első világháborús szereplésére. A 107 éve aláírt okmány értelmében a csapatoknak azonnal be kellett szüntetniük a harcokat, az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregét pedig le kellett szerelni. A háború utolsó napján több mint 300.000 monarchiabeli katona esett olasz hadifogságba.

A Fekvő katona emlékműnél közösen helyezett el koszorút Vargha Tamás és Törő Gábor országgyűlési képviselő, dr. Tanárki Gábor főispán, Lehrner Zsolt alpolgármester és Spányi Antal megyéspüspök. A megemlékezésen a Magyar Honvédség mellett részt vettek a Doni Bajtársi és Kegyeleti Szövetség, a Honvéd Hagyományőrző Egyesület Fejér Megyei Területi Szervezete és a Történelmi Vitézi Rend képviselői is.

(ÖKK, fotó: Bácskai Gergely)

The post Az első világháború befejezésének 107. évfordulójára emlékeztek a Fekvő Katona emlékműnél appeared first on Média 24.

81 esztendővel ezelőtt a Magyar Királyi 3. Szent István Honvéd Gyalogezred tábori pótezredének katonái közel ezer kilométerre városunktól Székelyföldön, Gyergyószentmiklós határában félelmet nem ismerő helytállásról, elhivatottságról és a haza érdekében történő tenni akarásról tettek tanúbizonyságot. Szeptember 7-én 159 fehérvári fiatal katona a Gac-oldalban egy szovjet előőrs betörése nyomán tragikus körülmények között hunyt el. A gyergyói, felszegi emberek a hősöket két tömegsírba temették, és a tiltás ellenére, évről évre megemlékeztek róluk. Mindig voltak bátrak, akik gondoskodtak arról, hogy halottak napján gyertya égjen a hős katonák nyughelyén. Tizenegy évvel ezelőtt közösségi összefogással valósulhatott meg a székesfehérvári emlékhely. A Királysoron található Gyergyó Emlékparkban hétfőn koszorúzással és ünnepi műsorral emlékeztek az 1944-ben elhunyt hősökre.

A lélekharang messze szálló hangjait követően katonai tiszteletadással hajtottak fejet az utódok. „A fehérvári fiatalok hősökké váltak, mert a legtöbbet adták: az életüket. Hősök, mert felismerték az élet törékenységét, de mégis helytálltak, teljesítették kötelességüket, szolgálták hazájukat. Hősökké váltak, akiknek az emléküket megőrizni és átadni az utókornak, az utánunk következő generációk számára közös feladatunk.” – hangsúlyozta megemlékező beszédében Székesfehérvár országgyűlési képviselője. „De mit is üzen a jelenkor emberének a 159 fiatal helytállása és a mai megemlékezés?” – tette fel a kérdést Vargha Tamás, majd válaszában kiemelte a példamutatást, az áldozathozatal, a hazaszeretet, a bajtársiasság és a hősiesség példáját. A nap másik üzenetének az összetartozást nevezte, hiszen ma egy időben fehérváriak és gyergyóiak közösen, lélekben együtt róják le kegyeletüket. „A távolság elválaszt minket, mégis ugyanazt érezzük, ugyanazt gondoljuk és ugyanazt a nyelvet beszéljük. Mind a mai napig őrizzük közös kultúránkat, ismerjük közös történelmünket és tiszteljük közös hőseinket. Mind a mai napig együtt bizonyítjuk, hogy határa csak az országnak van, a nemzetnek nincsen.” – zárta beszédét Vargha Tamás.

A tragikus történelmi eseményt dr. Tanárki Gábor főispán idézte fel beszédében, kiemelve, remélhetőleg soha nem többé nem fognak eljönni azok a vészterhes idők, amikor lehetetlenné válik az, hogy az elesett magyar honvédról méltóképpen megemlékezzünk és gyertyát gyújtsunk a tiszteletére. „Ha erre a kőre nézünk, eszünkbe juthat a Gac-hegy oldala, az égbe magasodó fák, Székelyföld kapujából ez a kisváros. Eszünkbe juthatnak az elhunyt honvédek, a hősi halált halt katonák, akiknek fiatalságuk oly gyorsan elmúlt, öregkoruk pedig soha, soha nem jöhetett el. A mi feladatunk a kegyelettel való, méltó megemlékezés, de okuljunk is a tragédiájukból, hiszen Európa jelenlegi állapota megfontoltságra, nyugalomra, higgadtságra int bennünket, és gondoskodnunk kell arról, hogy soha, de soha többet ne essenek el magyar katonák valamiféle megmagyarázhatatlan, idegen érdekek mentén külhonban.” Hozzátette, a 159 magyar honvéd hősi halálának üzenete, hogy a legfontosabb a béke és annak megtartása.

Az ünnepségen Móra Ferenc Esti imádság – A háborús gyerekszobában című költeményét hallhatták az emlékezők Schneider-Zaj Ákos előadásában. Majd közösen helyeztek el koszorút a város és a vármegye nevében Vargha Tamás és Törő Gábor országgyűlési képviselők, dr. Tanárki Gábor főispán és Deák Lajosné önkormányzati képviselő. Az emlékezés virágait helyezték el az emlékmű előtt a város képviselőtestületének tagjai, a rendvédelmi szervek és fegyveres testületek vezetői, a nyugállományú és civil szervezetek képviseletében megjelentek, az oktatási intézmények képviselői, valamint a megemlékezők. Az ünnepség a Takarodó hangjaival zárult.

(ÖKK, fotó: Simon Erika)

The post Megemlékeztek a Gac-oldalban 81 éve elhunyt fehérvári katonákról appeared first on Média 24.

Az erről szóló törvényben az Országgyűlés rögzítette, hogy kötelességének tekinti arra inteni a jelenlegi és a jövendő nemzedékeket, hogy a trianoni békeszerződés okozta nemzeti tragédiára mindörökké emlékezve, a más nemzeteknek okozott sérelmeket is számon tartva, s ezekből okulva, az elmúlt kilencven esztendő küzdelmeiben az összefogás példáiból, a nemzeti megújulás eredményeiből erőt merítve, a nemzeti összetartozás erősítésén munkálkodjanak.

A trianoni békeszerződés kimondta, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlott, ennek következményeként Magyarország (Horvátország nélküli) területe 283 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre, lakossága 18,2 millióról 7,6 millióra csökkent.

A magyar állam elvesztette területének mintegy kétharmadát, iparának 38, nemzeti jövedelmének 67 százalékát.

A szerződés az etnikai állapotokat, az 1910-es népszámlálási adatokat sem vette figyelembe, így mintegy 3,2 millió magyar, a magyarság harmada került az új határokon túlra, fele összefüggő tömbben a határok mentén. A dokumentum a kisebbségek jogaira vonatkozóan is tartalmazott előírásokat: ezek szerint az ország lakosait egyenlő jogok illetik meg nemzetiségi, faji, vallási hovatartozásuktól függetlenül, a törvény előtt egyenlő bánásmódban kell részesíteni őket, és biztosítani kell kulturális, vallási életük zavartalanságát.

A magyar nemzetgyűlés 1920. november 15-én ratifikálta és 1921. július 26-án, a XXXIII. törvénycikkel hirdette ki a szerződést. Az 1921. december 14–16-ai népszavazás nyomán Sopron és környéke az ország része maradt, északon pedig Somoskő és környéke (kivéve a somoskőújfalui várat) 1923-ban lett újra Magyarország része.

Apponyi Albert gróf trianoni beszéde itt hallható:

(ÖKK- Media24.hu-SzG)

#történelem

The post Ma van a Nemzeti Összetartozás Napja – erre emlékezünk június 4-én appeared first on Média 24.

1945. május 9-én ért véget a második világháború az európai hadszíntéren azzal, hogy az orosz hadsereg elérte Prágát. Az ezt megelőző napon a Harmadik Birodalom kapitulált, a német haderő feltétel nélkül letette a fegyvert. Ugyanezen a napon tartjuk az Európa-napot, az európai béke és egység napját, ami a történelmi jelentőségű Schuman-nyilatkozat megjelenésének évfordulója. Robert Schuman francia külügyminiszter új politikai együttműködést vázolt fel Európa számára annak érdekében, hogy a kontinens országai között soha többé ne robbanjon ki háború.

A pénteki székesfehérvári megemlékezések a Béke téri orosz katonatemetőben kezdődtek, ahol Viza Attila közbiztonsági tanácsnok, önkormányzati képviselő és dr. Szabó Tibor, a Fejér Vármegyei Közgyűlés alelnöke koszorúzott.

A Szentlélek katonatemetőben Viza Attila közbiztonsági tanácsnok, önkormányzati képviselő és Wilmek Tibor, a Fejér Vármegyei Közgyűlés alelnöke helyezték el az emlékezés virágait.

A megemlékezések déli 12 órakor a Városház téri második világháborús félharang-emlékműnél zárultak. Közösen koszorúzott Vargha Tamás államtitkár, Székesfehérvár országgyűlési képviselője, dr. Molnár Krisztián, a Fejér Vármegyei Közgyűlés elnöke, dr. Cser-Palkovics András polgármester, dr. Tanárki Gábor főispán, Lehrner Zsolt alpolgármester és Békési Ferencné önkormányzati képviselő.

Ugyancsak elhelyezte az emlékezés virágait Földi Judit országgyűlési képviselő, valamint Sándor Barbara és Fazakas Attila önkormányzati képviselők. Együtt koszorúzott Milus Gábor rendőr ezredes, a Székesfehérvári Rendőrkapitányság vezetője és Berdó Gábor Károly nyugállományú százados, a Wathay Ferenc Bajtársi Egyesület elnöke.

(ÖKK, fotó: Bácskai Gergely)

The post Fehérvári megemlékezések a második világháború áldozataira az Európa-napon appeared first on Média 24.

1945. március 23-án értek véget a második világháborús harcok Székesfehérváron. A kerek évforduló előestéjén, március 22-én, azaz szombaton 18.30-ra közös emlékezést szervez a város önkormányzata, amelyen részt vesznek a város vezetői, képviselői is. A szervezők minden emlékezőt várnak a Hiemer-ház melletti II. világháborús, „csonka harang” emlékműhöz.

A világháború fehérvári  áldozatai előtt tisztelegni kívánó rendezvényen mindenki elhelyezheti az emlékezés mécsesét, gyertyáját, s együtt, közösségként kívánhatjuk, kérhetjük azt lélekben és imáinkban, hogy soha ne ismétlődhessen meg egy ehhez hasonló, hatalmas tragédia.

The post Közös mécsesgyújtásra várnak mindenkit: 80 éve értek véget a II. világháború harcai Fehérváron appeared first on Média 24.

Konferenciával és ünnepi szentmisével emlékeznek Prohászka Ottokár püspökre Székesfehérváron. A hagyományokhoz hűen idén is a Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár szervezi a Prohászka Ottokár püspök évfordulóihoz kötődő megemlékezések tudományos programját.

Ezúttal Mózessy Gergely levéltárigazgató egy közkeletű Prohászka-legenda körüli félreértéseket készül tisztázni. A Prohászka-templomban október 10-én, csütörtökön 16 órakor „Esernyős székfoglalás? – Egy Prohászka-legenda háttere” címmel tart előadást.

17 órától szentmisével, majd közös imádsággal emlékeznek meg Prohászka Ottokár püspökről, születésének 166. évfordulóján.

The post Konferenciával és ünnepi szentmisével emlékeznek Székesfehérvár egykori püspökére appeared first on Média 24.

Szentkirályi Alexandra ünnepi beszédében kiemelte, hogy a múlt üzenete ma is érvényes.

Október 6-nak az az üzenete, hogy küzdenünk kell, még akkor is, ha annak nagy ára van. Küzdeni kell a saját szuverenitásunkért, nemzetünkért, annak szabadságáért! Sajnos a magyar nemzet túl sokszor tapasztalta meg, milyen árat kell fizetni a szabadságért, de azt is megtanultuk belőle, mindig küzdeni kell azért, hogy saját sorsunkról, életünkről mi magyarok dönthessünk, és szerintem ez az üzenet nem lehet kevésbé aktuális most sem!” – tette hozzá a Fidesz budapesti elnöke.

A huszonkét éve minden esztendőben megrendezett, hagyományos fáklyás felvonulás célja az emlékezés, amely a magyarok szabadságvágyát, küzdeni akarását jelképezi, amely Vargha Tamás szerint példa lehet számunkra 2024-ben is.

„Azt hiszem, egy katonaember életében a szabadságért való harc a legfontosabb, hiszen az esküjükben is szerepel: életem feláldozásával is megvédjük a hazát! Ezt kérjük a ma katonáitól is, és ezért kell őket is nagyon megbecsülnünk.” – fogalmazott Vargha Tamás.

Az esemény végén a jelenlévők elhelyezték az emlékezés koszorúit és a kegyelet virágait a fekvőkatona emlékműnél.

Az aradi vértanúk az a 12 magyar tábornok és egy ezredes, akiket az 1848–49-es szabadságharc leverése után, az abban játszott szerepük miatt Aradon kivégeztek. Bár ezen honvédtisztek száma összességében tizenhat, a nemzeti emlékezet mégis elsősorban az 1849. október 6-án kivégzett tizenhárom honvédtisztet nevezi így, gyakran használva a tizenhárom aradi vértanú, illetve az aradi tizenhármak elnevezést is. Szintén ezen a napon végezték ki Magyarország első miniszterelnökét, gróf Batthyány Lajost is, Pesten.

(Fotó: Mátay Balázs)

The post Fáklyás felvonulással és koszorúzással emlékeztek az aradi vértanúkra appeared first on Média 24.

A Fejér Megyei Hírlap másnapi számában Kabáczy Szilárd fotója a balesetről szóló tudósításnál

1982. szeptember 9-én, 11:55-kor a Komárom felől érkező gyorsvonat összeütközött a sok iskolást is szállító 37-es csuklósbusszal a vasúti átjáróban. 16 ember halt meg, az áldozatok között 8 felnőtt és 8 gyermek volt, köztük egy kisbaba és 21 éves édesanyja.

Kétyi József, akinek 29 éves felesége hunyt el a balesetben, minden évben megszervezi a megemlékezést az áldozatok tiszteletére. Emlékező beszédében felidézte a történteket és mint mondta, a megemlékezéssel mindazon áldozatok előtt tisztelegnek, akik hasonlóan tragikus módon vesztették életüket. Arra kérte a fiatalokat, hogy vigyék majd tovább az emlékezés hagyományát akkor is, amikor az idős családtagoknak erre már nem lesz lehetőségük.

Az eseményen idén is ott voltak az áldozatok családtagjai, az elhunyt gyerekek tanárai, osztálytársai és a Vörösmarty Mihály – korábbi nevén a Ligetsori – Általános Iskola vezetése.

A végzetes karambol oka az volt, hogy az 5-ös vasútvonal Farkasvermi úti átjárójának fénysorompója nem működött, a MÁV M40-004 pályaszámú mozdonnyal továbbított 2 kocsis, 98 km/órával közlekedő 2237. sz. nemzetközi gyorsvonat pedig elgázolta a figyelmetlen sofőr által továbbított 14. Számú Volán székesfehérvári üzemegységéhez tartozó, BV 59-42 rendszámú Ikarus 280 típusú autóbuszát, mely aznap a 37-es viszonylatszámú helyi járatot szolgálta ki. A baleset áldozatai nagy számban gyermekek voltak, akik a Szárazréti Általános Iskolából tartottak hazafelé a busszal. A balesetet az 57 éves Ny. József autóbusz-vezető okozta, mert körültekintés nélkül próbált meg áthajtani a vasúti átjárón. Az ütközésben összesen 16 fő vesztette életét, 6 fő szenvedett súlyos illetve könnyebb sérüléseket. A balesetnél helyszínelő egyik rendőr a halálos áldozatok között megtalálta saját kisfiát is. A baleset után oktatófilm készült, amely széleskörű társadalmi összefogásra ösztönözte a lakosságot a szárazrétihez hasonló tragédiák elkerülése érdekében.

(Fotó: Mátay Balázs)

The post A szárazréti vonatbaleset áldozataira emlékeztek appeared first on Média 24.