Dr. Cser-Palkovics András polgármester a Városházán fogadta Prof. dr. Grósz Andort, a Mazsihisz elnökét. Az egyeztetésen elhangzott, hogy a Mazsihisz, a Székesfehérvári Zsidó Hitközség, a Székesfehérvár Önkormányzata és az intézmények közötti közösségi kapcsolatok erősek. Szó volt továbbá a jövőbeni együttműködés irányairól és lehetőségeiről is.

A városházi találkozót követően Prof. dr. Grósz Andor és dr. Cser-Palkovics András közösen megkoszorúzták a Zsinagóga-emlékművet és elhelyezték az emlékezés köveit. Programjuk ezután a Vörösmarty Színházban folytatódott, ahol a Székesfehérvári Balett Színház mutatta be legújabb produkcióját. A holokauszt 80. évfordulója alkalmából készült, Kövek című táncszínházi művel az áldozatok előtt tiszteleg Egerházi Attila, a Balett Színház igazgatója és társulata.

Prof. dr. Grósz Andor a premier előtt elhangzott emlékező beszédében köszönetét fejezte ki Székesfehérvár városának, annak vezetésének és polgármesterének a magyar, azon belül a székesfehérvári zsidóság támogatásáért. „Az emlékezés nem csupán annyiból áll, hogy tisztelettel adózunk a holokauszt áldozatai előtt. Az emlékezés nem csak a múltra irányul, hanem meghatározó formája a jelenünknek és a jövőnknek is.” – fogalmazott a Mazsihisz elnöke.

Hozzátette, 80 évvel ezelőtt a magyar zsidóság borzalmas, felfoghatatlan tragédiát szenvedett el. Nincs rá szó, hogy visszaadjuk azt a rettenetes kínt, amit felmenőink, családtagjaink, hittestvéreink, szomszédaink elszenvedtek. Miközben rájuk emlékezünk, meg kell értenünk: a művészetnek, a kultúrának óriási szerepe van abban, hogy a túlélők és az utókor képesek legyenek feldolgozni, megérteni a tragédiát. Az igaz művészet gyógyító erővel bír, szavak nélkül képes megragadni és közvetíteni az emberi lélek érzéseit, a szív legkisebb rezdüléseit is. A különböző művészeti formák – így a táncművészet is – segítenek abban, hogy feldolgozzuk a múlt traumáit. „Magyarországon eddig még nem készült a holokauszttal kapcsolatos táncművészeti alkotás. Amikor az 1944-es holokauszt áldozataira emlékezünk egy művészeti eseménnyel, akkor gondoljunk arra, hogy egy társadalomban a kultúra az egyik legfontosabb eszköz egymás megértésére és a másik emberrel való együttműködésre.” – mondta Prof. dr. Grósz Andor.

„Emlékezés – talán ez a jó kifejezés, ami miatt most összegyűltünk. De legalább ennyire fontos, hogy ennek része legyen az emlékeztetés is! Külön köszönöm, hogy itt van velünk Elnök Úr, és köszönöm, hogy a Mazsihisz együttműködő partnerünk volt az előadás megálmodásában!” – hangsúlyozta beszédében Székesfehérvár polgármestere. Mint mondta, reményei szerint a Kövek című bemutatóval emlékezni és emlékeztetni fognak a következő időszakban több alkalommal Fehérváron, az ország különböző településein és a határon túl is. A zene és a tánc alkalmas erre, mert nincs nyelvi akadálya az érzelmek megmutatásának, átadásának.

Dr. Cser-Palkovics András kiemelte, fontos cél, hogy minél több fiatallal megértessék, a holokauszt tragédiája nem egy másik világban, egy másik bolygón történt, hanem többek között abban a városban, melynek ma mi vagyunk a polgárai. Itt éltek polgártársaink, egyik nap még a jog védelmében, másik nap már a jogvesztettségben, majd a folyamatnak gyilkosság lett a vége nagyon sok ember vonatkozásában. Ezt az emléket életben tartva nekünk felelősségünk van abban, hogy a mában mi és hogyan történik. Felelősek vagyunk azért, hogy a polgárok biztonságban érezzék magukat városunkban, az országban és Európában. 1944-45-re Székesfehérváron emlékezni kiemelten fontos, hiszen kevés tragikusabb időszaka van a több mint ezer éves városunknak. Fehérvárról mintegy 3000 főt hurcoltak el, közülük körülbelül 1850-et fehérvári lakcímről, és csupán 131 fő térhetett haza – ezek mind emberi sorsok voltak, egy közösség tagjainak sorsai. Ezért fontos, hogy emlékezzük rájuk a kultúra eszközeivel, és átadjuk a következő generációnak. Ha ez sikerül, akkor a jövőben ilyen borzalmak nem fordulhatnak elő – emelte ki Székesfehérvár polgármestere.

„Alapvetően két erő, a szeretet és a félelem mozgatja a világot, ebből gyökereznek érzéseink, cselekedeteink, gondolataink. 80 évvel ezelőtt a félelem lett úrrá és gyűlölet született belőle.” – hangsúlyozta Egerházi Attila, a Székesfehérvári Balett Színház igazgatója. Mint mondta, művésztársaival azon vannak, hogy a szeretet erejével, szavakkal nem kifejezhető módon gyógyítsanak és emlékeztessenek. Erre vállalkozott a Kövek című produkciójával a Balett Színház.

(ÖKK, fotó: Simon Erika)

The post Kövek táncszínházi premier és közös emlékezés appeared first on Média 24.

A vasárnapi megemlékezést Darvas István főrabbi vezette a Mártírok Emlékcsarnokában, ahol beszédet mondott Lehrner Zsolt, Székesfehérvár alpolgármestere és Dr. Grósz Andor, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke is, de ott volt Szénási Jonathán Sándor református lelkész, dr. Horváth Miklósné önkormányzati képviselő és Balsay István, Székesfehérvár korábbi polgármestere is.

Az 1941-ben még 2075 tagú székesfehérvári hitközségből az 1946. évi összeírás szerint mindössze 289-en maradtak. A kiűzetésre és halálra ítélt embereket a „gettógyűjtőházakba” zárták, és 1944. június 6-án a város peremére, a vasút melletti Szabó-téglagyárba hurcolták. A téglagyárban 1944. június 10-e és 13-a között semmilyen élelmezés nem volt, itt már többen öngyilkosságot követtek el. A 2743 zsidó ember végső elszállítására június 14-én került sor. Erre a tragédiára emlékezett a Fejér megyei és székesfehérvári zsidóság vasárnap a Mártírok emlékcsarnokában.

Lehrner Zsolt, Székesfehérvár alpolgármestere beszédében felidézte, hogy a fehérvári zsidóság is ugyanolyan hétköznapokat élt, mint ma mi is, miközben kénytelenek voltak megtapasztalni, hogy életterük egyre csökken, majd egyik napról a másikra mindenüket elvette egy antiszemita hatalom. „Elszorul a torkom, ha belegondolok, kit hányféle élethelyzetben talált 79 esztendővel ezelőtt az agresszió. Ha a városunkat érintő történeti adatokat megidézzük: csaknem 3000 embert, köztük többségében fehérvári zsidó embereket szakítottak ki kényszerrel környezetükből, deportálásukkal a kétségbeesésbe, az ismeretlenbe taszítva gyermekeket, felnőtteket, időseket egyaránt. És sajnos – ma már tudjuk – a legtöbbüknek ez az életébe került.” Mint mondta „hiszem, hogy mindannyiunknak megvan a saját szeretetnyelve. Ezt kell használnunk, ennek jegyében kell éljük minden napunkat. Kívánom, hogy az áldozatok és az ő szenvedésük fölött érzett bánatunk erősítse meg szívünket, szője szorosabbra a kötelékeket embertársainkkal, miközben – legyőzve minden gonosz gondolat megszületését – élünk és élni hagyunk másokat.”

Dr. Grósz Andor, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke arról beszélt, hogy amikor 79 éve a magyarországi zsidóságot gettóba kényszerítették, az áldozatok még a gettósítás kezdetén is hittek abban, hogy velük nem történhet meg az, ami a többi, nácik által megszállt országban sorstársaikkal megtörtént.”  ellenére, hogy a zsidóság a XX. század első évtizedeiben Székesfehérvár lakosságának csak egy kis részét tette ki, mégis a város polgárságának szerves részét képezte. 1944 tavaszán, a német megszállás időszakában a fehérvári zsidókat először az ideiglenes gettókban helyezték el a városon belül, nem sokkal később pedig átvitték őket a Szabó-cserépgyárba és a város szélén lévő lovassági laktanyába. A zsúfolt gettó területén 2743 zsidót tartottak fogva, közülük mintegy kétezren voltak fehérváriak.” – emlékeztetett a MAZSIHISZ elnöke.

Dr. Grósz Andor beszédében elmondta, hogy a fiatal nemzedékekkel nem csak a holokauszt szörnyűségeit, hanem az együtt megélt közös múltat is meg kell ismertetni: „A borzalmak mellett szükséges felmutatni az életet, tudatosítani a helyi zsidó közösségek sokféleségét, a közösen létrehozott közösségi és kulturális, városképi örökséget. Éppen ezért a Holokauszt Emlékközpont, együttműködve Székesfehérvár Megyei Jogú Város Levéltárával a térség zsidóságának mindennapjait feldolgozó alapkutatásba kezdett, aminek eredménye hamarosan a nyilvánosság elé kerül.” „Az áldozatok és túlélők leszármazottainak pedig közösségi kötelességük zsidóként megmaradni, 79 év után is továbbvinni az elődök által felépített helyi világból mindazt, ami továbbvihető és értékként felmutatható a következő nemzedékeknek.” – tette hozzá a MAZSIHISZ elnöke.

Darvas István főrabbi a megemlékezésen a zsidóság korábbi és XX. századi tragédiájáról és azok tanulságáról is szólt. A főrabbi a második Szentély lerombolása kapcsán felidézte, hogy annak pusztulását a legelterjedtebb magyarázat szerint a szinát chinám – a zsidók egymás iránti alaptalan gyűlölete – okozta. „A zsidóságot védő isteni burok megreped, ha a zsidó közösségen belül nincs rend, nincsen békesség, és amikor ez a burok megreped, akkor mindig lesz olyan külső ellenség – legyen az a Római Birodalom vagy a nácik –, aki ezen a résen be fog jönni.” – fogalmazott.

„Meg kell próbálnunk – amellett, hogy emlékezünk és emlékeztetünk, hogy mi is történt a holokauszt alatt – azzal a tanulsággal is foglalkozni, hogy mi az, amit nekünk nagyobb odafigyeléssel máshogyan kell tennünk. Nem azért, mert ezzel ki tudjuk azt zárni, hogy külső ellenségek, negatív hangok, antiszemiták, holokauszttagadók, vagy holokauszt relativizálók ne bukkanjanak fel, mindezt nem tudjuk kizárni. De az igazi mentális, spirituális szilárdságot a zsidóságon belül csak az teremtheti meg, hogyha a belső működése a közösségnek azon alapszik, hogy a benne működő tagokat nem a megmagyarázhatatlan gyűlölködés fűzi össze.” – tette hozzá a főrabbi, aki szerint a zsidó közösségekben is azon kell munkálkodni, hogy a világot jobb hellyé tegyék.

A megemlékezés az Óvoda utcai Holokauszt-emlékműnél, majd az Izraelita temetőben folytatódott, ahol Darvas István főrabbi vezetésével gyászimát, Kaddist mondtak az áldozatok emlékére.

(ÖKK, fotó: Bácskai Gergely)

The post A Fejér megyei zsidóság deportálására emlékeztek Fehérváron appeared first on Média 24.