Valószínűleg az év legmelegebb napja volt a szombati, ám ez sem szegte kedvét a III. Szent István Tornára érkező lovagoknak, hogy a buhurt hagyományoknak megfelelően, nehézpáncélzatban, hosszúkarddal csapjanak össze a Városház téren felállított „bajvívó karámban”. No, de ne ugorjunk ennyire előre, hiszen a Lovagok Napjának forgataga az ünnepélyes zászlófelvonással kezdődött már szombaton délelőtt. A lovagi tornát várva muzsikusokkal, cserpűrágókkal, azaz vándorszínészekkel, faesztergán vagy éppen kötélverőgépen dolgozó középkori mesteremberekkel telt meg a Belváros. Eközben a Nemzeti Emlékhelyen logikai fejtörők és kártyajátékok segítségével indulhattak időutazásra a gyermekek, a nagyobbaknak pedig az Ars Ensis Lovagi Kör és Kardvívó Iskola Egyesület tartott harcművészeti bemutatót. A Koronázó Bazilika Nemzeti Emlékhely Látogatóközpontban Szászi József, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság tagja mutatta be Székesfehérvár városrészeinek címereit.

Nem véletlenül most tartotta ezt a különleges előadást az ismert heraldikus, hiszen az általa megtervezett városrészi címerek alatt, egy-egy városrészt képviselve vonultak harcba délután a III. Szent István Torna lovagjai. A díszes menet a királyi óriásbábok – és egyre több csatlakozó „rajongó” – kíséretében, a Várkörút felől érkezett kora délután az egykori koronázó bazilikához, ahol a tavalyi győztes, Ujvári Ádám vezényletével tisztelegtek Szent István emléke előtt, majd letették esküjüket: „Isten és ember előtt fogadom, hogy Szent István tornáján erőm és képességem teljében, lovaghoz méltó módon, becsülettel forgatom fegyverem! Bátran és vitéz módon küzdök, méltón képviselve városrészem!” – mondta a bajnok, s nyolc vitéz torkából harsant fel hasonlóképpen a fogadalom.

A harcosok elsőként a középkori történelmi fegyveres hagyományőrzés egyik ágát, a középkori nevén buhurt harcmodort mutatták be, majd különlegességként a nehézfegyvereseket „összeengedték” a hema harcmodorban küzdő, könnyűfegyverzetű lovagokkal is, a közönség látványos összecsapásoknak lehetett tanúja.

A nap fénypontja azonban egyértelműen a III. Szent István Torna volt, amelyen a nyolc városrész egy-egy lovagja és kilencedikként Haraszti Zsigmond, a Szent István Király Múzeum harcosa léphetett be a vívókarámba. A bírók ezúttal nem csak az úgynevezett hosszúkard használatát engedélyezték a tusában résztvevőknek, hanem rúgni, sőt ütni is lehetett a küzdelmek során. A küzdőtéren 120 kilós óriások és fürge lovagok is birokra keltek egymással, s bizony egy-egy menet során olykor igazi boxolói ringben érezhette magát a közönség: bevitt balegyenesek, sisakra kézzel mért ütések, máskor meg hatalmas rúgások színesítették a full kontakt mérkőzéseket. Sőt, a szabályok szerint akár a földre is lehetett vinni az ellenfelet, s ha már ott volt, tovább a további püfölés is belefért…

A küzdelmek egyik legszimpatikusabb résztvevője Haraszti Zsigmond, a Szent István Király Múzeum harcosa, pontosabban múzeumpedagógusa volt, aki az elmúlt hónapokban hatalmas energiákkal készült a megmérettetésre. Dinamikus csapásai, gyors mozgása hamar a nézők egyik kedvencévé tették Zsigát, aki a küzdelmek végén elmondta, rendkívül felemelő és egyben fárasztó volt kiállni az ország legjobb buhurtosai ellen, s megköszönte, hogy kóbor lovagként befogadták őt maguk közé.

A küzdelmek valódiságát mi sem mutatta jobban, hogy a Szárazrétet képviselő Drobnyák Balázs keze az egyik összecsapásban megsérült, így a Maroshegy színeiben vívó Soós Barnabás ellen egykezes karddal állt ki. Az összecsapás végén Soós Barnabás letérdelve tisztelgett a szárazréti lovag előtt.

Az elődöntőbe hatalmas küzdelmek után a belvárosi lovag, Ujvári Ádám, Tompits Gergely (Öreghegy), Bús Astarott (Ráchegy) és Baranyi Martin (Tóváros) jutott be. Itt már 60 másodpercig tartottak csak a küzdelmek, ami kifejezetten jól esett a közel 35 kilós vértezetben, 40 fokban harcoló lovagoknak, s a közönség hangja is megjött, hangosan buzdították a bajvívókat. A bronzmeccsen Tompits Gergely diadalmaskodott Baranyi Martin  ellen, a mindent eldöntő csörte előtt pedig két herold, Schneider Zaj Ákos és Németh Áron Roland mondott kortesbeszédet a lét lovag, Ujvári Ádám és Bús Astarott erényeit méltatva.

A bajnoki címért így a Ráchegyi Romboló és a Belvárosi Behemót csaphatott össze, s valóban vérre menő küzdelemben ismét Ujvári Ádám tarthatta magasba a győzelemért járó kupát. Az első három helyezettnek Pokrovenszki Krisztián, a Szent István Király Múzeum főigazgatója és Kovács Loránd Olivér szakmai igazgató adta át az elismeréseket, majd az ünnepélyes zászlólevonással ért véget a lovagok kiválóan sikerült napja.

(ÖKK, Media24, fotó: Mátay Balázs)

The post Címvédés – újra a Belváros lovagja nyerte a Szent István Tornát appeared first on Média 24.

Szombaton a Lovagok napján felelevenedtek az ország történelmi fővárosának középkori hagyományai. A szombati rendezvényen egész napos kézműves foglalkozásokkal várták a családokat, akik kipróbálhatták a középkori mesterségeket és a középkori játékokat is. A Szent István Király Múzeum Küllő és rozetta című múzeumpedagógiai foglalkozásán a középkori egyházi építészet egyik legizgalmasabb vívmányát, a rózsaablakot készíthették el a vállalkozó kedvűek a Nemzeti Emlékhelyen, ahol középkori társasjátékon is részt lehetett venni.

Volt interaktív harcművészeti bemutató is a Városház téren az Ars Ensis Egyesület jóvoltából, a Nemzeti Emlékhelyen pedig a Jelenetek Imre herceg életéből című előadást mutatták be Matuz János rendezésében. A Lovagok napja a Viadalmenet középkori seregszemlével folytatódott, délután pedig bemutatkoztak a lovagok a Városház téren, majd megkezdődtek a II. Szent István Torna küzdelmei.

A különböző városrészek lovagjai karddal és pajzzsal, egymást nem kímélve harcoltak a Városház téri „ringben” a II. Szent István Torna küzdelmei során. A lovagi torna előtt Pokrovenszki Krisztián, a Szent István Király Múzeum főigazgatója köszöntötte a versenyzőket és a nézőket, akik idén sem megrendezett küzdelmeket, hanem valódi, teljes erőbedobással küzdő versenyzőket láthattak. A lovagok a fülledt melegben több mint 30 kg-os páncélban, középkori fegyverekkel harcoltak. A küzdelmek közül kiemelkedett a Feketehegy – Ráchegy párharc, Cseke András és Újvári Ádám szinte vérre menő, agresszív párharccal vívta ki a nézők hangos elismerését, többször nem csak a kardok sújtottak le, hanem az acélöklök is. Ez jellemezte a párharcok jelentős részét a további összecsapásokon is.

Belvárost Tóth Tamás, a Búrtelepet Bányai Ádám, Felsővárost Soós Barnabás, Maroshegyet Varga Gábor, Öreghegyet Tompits Gergely, Palotavárost pedig Bús Astarott képviselte.

A viadalt végül a ráchegyi „vitéz”, Újvári Ádám nyerte meg. A második helyezettnek járó díszes oklevelet Bányai Ádám (Búrtelep), a harmadiknak járót pedig az öreghegyi városrész nevében induló Tompits Gergely (Gregorius) érdemelte ki és vezehette áta  Szent István Király Múzeum főigazgatójától, Pokrovenszki Krisztiántól és szakmai igazgatójától, Kovács Lóránd Olivértől.

A buhurt nem hagyományőrzés és nem is egy látványos show-műsor, hanem modern sport. A hagyományőrzéssel szemben a buhurtnál a küzdelmen van a hangsúly, de a felszerelések itt is autentikusak: a sportolón lévő felszereléseknek egy korszakból, harminc éven belülről kell származniuk. De nem az autentikusság az elsődleges cél, hanem a páncélos full-kontakt küzdelem. Semmilyen koreográfia vagy előre begyakorolt mozdulatsor nincs benne: itt a harcosok tényleg megütik egymást. Az éles küzdelmek ezúttal is kivívták a közönség elismerését, a fehérváriak a Városház téren hangosan buzdították a lovagokat és ki-ki a maga városrészéért szoríthatott.

(Fotó: Mátay Balázs)

The post Acélöklök és kardcsattogás a Belvárosban – a ráchegyi lovag nyerte a tornát appeared first on Média 24.