Volsik János soha nem volt élversenyző, sőt egyáltalán nem játszott versenyszerűen, mégis vezetőként igazi legendává vált sportágában. Jó helyre nősült, mert felesége – és annak családjában szinte mindenki – asztaliteniszezett. Amikor fia, Tibor gyerekként az apósa által belekerült a sportág vérkeringésébe, mélyebben akkor ismerkedett meg a ping-ponggal, majd egy idő után – amikor apósa úgy döntött, visszavonul – rá hagyta az általa akkor még Sárszentmihályon edző srácokat, attól fogva terelgette őket, igen jó érzékkel.

Összességében aztán nem kevesebb, mint 4 évtizeden át igazgatta a fehérvári asztaliteniszezőket, eleinte edzőként, aztán csapatvezetőként, szakosztályvezetőként. Gyakran szinte varázsolnia kellett, hogy életben maradjon a szakosztály, de Fortuna is mindig a legjobbkor szegődött mellé, így sikerült a legnehezebb helyzeteken is úrrá lennie, csapatot mentenie és építenie. Sikeres tevékenysége okán kérték fel a (vár)megyei szövetség elnökének is, s ezt a feladatát is tökéletesen, komoly elhivatottsággal végezte 1990-től 2013-ig. Utána már csak a Szondira koncentrált. Egyre romló látása okán 2021-ben, 75 évesen vonult vissza az aktív munkától.

Volsik János az elmúlt években már több egészségügyi problémával küzdött, az utóbbi hónapokban kórházi ápolásra szorult. Korábban erős szervezete egyre gyengült, ma pedig feladta a küzdelmet, szíve megszűnt dobogni, távozott az élők sorából. Úgy, ahogy élt és dolgozott: csendben, méltóságteljesen.

Nyugodjék békében!

The post Elhunyt a fehérvári és Fejér vármegyei asztalitenisz kiemelkedő egyénisége, Volsik János appeared first on Média 24.

Nyílt, őszinte, igaz ember volt, akit nem lehetett nem szeretni. Korai televíziós pályafutásom során, a 90-es évek elején ő már rutinos, oszlopos tagja volt a Városi Tv-nek, a Fehérvár Tv-nek, amely ma már a helyi Médiacentrum egysége. Korábban, már a 70-es években dolgozott az ARÉV stúdiósaként, s a 80-as évek közepén alapító tagja volt a Fehérvár Televíziónak. Mindent tudott technikáról, műszaki eszközökről, kamerákról, a televíziózás kamera mögötti világáról.

Már az első napon volt közös híradós forgatásunk, bármikor is mentem be a régi, Jókai utcai szerkesztőség és stúdió bázisára, ő ott volt. Ha nem forgatott, vagy éppen műsort készített elő, akkor a stúdió műszaki eszközeit, technikai arzenálját gondozta, karbantartotta, javította.

Néhány hete a Kezdőkör forgatásán is ő állt még a kamerák mögött. Szinte hihetetlen, hogy nincs többé, nehéz lesz megbarátkozni ezzel a gondolattal. A meleg szívű, remek ember, Halász Pista már az égi stúdióban állítja az optikákat műsorkezdés előtt.

Nyugodjék békében!

(Mátay Balázs, – fotó: Simon Erika, Mátay Balázs)

The post Elhunyt kollégánk, barátunk, Halász István appeared first on Média 24.

Komjáthy György könnyűzenei műsorain a „királyi” rádióban a 60-as évek közepétől a 90-es évek végéig (kiváltképp a 70-es, 80-as években) generációk nőttek fel, több millió olyan rádióhallgató volt egykor, akik az általa vezetett Vasárnapi koktél, a Csak fiataloknak vagy  éppen a Töltsön egy órát kedvenceivel műsoraiból rögzítették magnószalagra vagy kazettára az első kedvenc zenéjüket, miként számos későbbi kiváló műsorvezető számára volt az ő munkássága komoly inspiráció pályafutása során.

Emberileg és szakmailag is nagyon precíz, korrekt ember volt, aki soha nem vágyott a rivaldafényre, celebségre, szépen, csendben élte mindennapjait – amennyire lehetett – aktív éveiben, és nyugdíjasként egyaránt. Sokan nem tudják, pedig tény, hogy alapvetően a népzenéhez kötődött, tanulmányait orgona-zeneszerzés-népzene szakon végezte, majd amikor már a Magyar Rádióban dolgozott technikai vonalon, akkor került a könnyűzenei „oldalra”, ami szintén kedvelt.

Főleg az olasz-francia Caterina Valente dalait hallgatta szívesen ifjú korában. Saját elmondása szerint a titokban milliók által hallgatott Szabad Európa Rádióban futó nagyon népszerű Cseke László (Ekecs Géza) -féle műsorokra válaszként „találták ki” őt az elöljárók, hogy szerkesszen és vezessen hasonló műsorokat, mint az említett kortárs, Cseke László, akivel aztán később nagyon jó kapcsolatot alakított ki.

Komjáthy György halála hatalmas veszteség az egyetemes magyar rádiózásnak.

Nyugodj békében, Gyuri bácsi!

The post Elhunyt a magyar rádiózás legendája, Komjáthy György appeared first on Média 24.

– Mély megrendüléssel értesültünk, hogy Szuna Roland, az Alba Volán SC korábbi játékosa pénteken közlekedési balesetben elhunyt. A hátvéd, aki pályafutásának egészét a székesfehérvári klubban töltötte, 242 bajnoki mérkőzésen lépett jégre az Alba Volán SC játékosaként, öt magyar bajnoki címet, valamint divízió-1 világbajnoki ezüst- és bronzérmet szerzett.

Emlékét megőrizzük.

The post Döbbenet! Balesetben elhunyt a Volán egykori bajnok jégkorongozója appeared first on Média 24.

Tiboldi Mária „Marica”, a Jászai Mari-díjas magyar színésznő, a Budapesti Operettszínház és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja 84 évet élt, az utóbbi évtizedekben már a tóparti település volt az otthona. Nála többször talán senki sem alakította Kálmán Imre egyik híres műve, a Marica grófnő főszerepét, de a Csárdáskirálynő, a Cirkuszhercegnő, a Maya, A víg özvegy, a Régi nyár című hazai klasszikusokban is emblematikus alakításokat nyújtott, éppen úgy, mint csaknem 10 évnyi németországi és ausztriai munkássága során több Strauss, Fall, Dostal, Stolz és von Suppé darabokban. Csendesen, de amennyire csak lehetett, amennyire csak egészsége engedte, aktívan élte mindennapjait még 80 éves kora felett is.

Az élők sorából 77 évesen távozó Richter Ferenc aktivitására jellemző, hogy egyszer azt mondta, ha mindent meg akarna valósítani, amit tervbe vett, akkor 200 évig kellene élnie. Sajnos, csak 77 jutott számára. Feri bácsi aktivitása, munkabírása fantasztikus volt, családi vállalkozásában fiával és feleségével dolgozott kiváló harmóniában.

Alkotásairól néhány éve így vallott az akkor általam főszerkesztett Velencei Híradó havilapban, fókuszba helyezve az Országház (Parlament) épületén végzett számos munkáját, ami nem volt véletlen:

– Miután munkakönyvet kaptam, 14 évet az Országos Kőfaragó és Épületszobrász Ipari Vállalata alkalmazottjaként a Parlament épületének renoválásán, szobordíszek, szobrok, új kőlétesítmények készítésén dolgoztam. 1974-ben költöztem vissza Velencére, iparigazolványt váltottam és létrehoztam a kőfaragó műhelyemet. Itt a kőszobrászaton kívül műkőkészítéssel is foglalkozom, felhasználva a legújabb, nemzetközi technológiát is. Az Országházban egyébként Apafi Mihály erdélyi fejedelem szobrát önállóan készítettem, ezen kívül sok tucatnyi kő-acantus levél és egyéb díszítés is a két kezem munkája. Közben dolgoztam a Fertődi Eszterházy kastélyon, a Budai várban, Vajdahunyad várában. A Nagytétényi kastélyt díszítő Tél-szobrot ketten, egy kollégával készítettük. A Nemzeti Bank főbejárata fölött, a bal oldalon ülő, nőt ábrázoló szobor szintén egy kettőnk által készített gipsz másolat alapján lett Süttői mészkőből kifaragva. – mondta 2019-ben Richter Ferenc.

A helyi és környékbeli alkotásai közül közismert a velencei Trianon-emlékmű, a Szent Orbán és a Vén borász szobra és a Liberália emlékmű, Kápolnásnyéken pedig Bartók Béla szobra és a Velencei-tó környéki szőlészek, borászok tiszteletére emelt emlékmű  a Halász-kastély parkjában. 2019-ben a Tour de Hongrie kerékpáros verseny tiszteletére a velencei rajtnál a Velence Korzón a versen 5 napja alatt egy kerékpározó ősembert ábrázoló szobra volt az igazán közönségcsalogató látványosság. Mert Feri bácsinak, remek humora is volt.

Tisztelettel és szeretettel emlékezem Rá és „Maricára” egyaránt, mint ahogy még sok ezren Velencén és szerte az országban, világban.

Nyugodjanak békében!

The post Pótolhatatlan veszteség a tóparton: elhunyt Tiboldi Mária és Richter Ferenc appeared first on Média 24.