Hazánk alkotmányfejlődésének egyik legfontosabb mérföldköve az Aranybulla, melyet II. András király bocsátott ki 1222. április 24-én, a székesfehérvári országgyűlésben. Az aranyból készült, hitelesítő függőpecséttel ellátott okirat elsőként rögzítette írásban a nemesi szabadságjogokat és korlátozta a királyi hatalmat. Székesfehérvár városa történelmi rangjához és egykori koronázóvárosként betöltött szerepéhez méltó módon őrzi a fontos európai jogtörténeti dokumentum emlékét.

Magyarországon az Aranybulla napja 2023-tól kezdődően április 24-e, amiről törvény is rendelkezik. A 800. jubileum alkalmából, 2022-ben felújított emlékhelyen csendes virágelhelyezésre került sor pénteken délelőtt. Székesfehérvár Önkormányzata és városunk közössége nevében dr. Cser-Palkovics András polgármester és Róth Péter alpolgármester emlékezett és hajtott fejet a Csúcsos-hegyen álló emlékműnél.

(ÖKK, fotó: Ostorházi Helga/MEDIA24.hu)

The post Az Aranybulla kibocsátásának 804. évfordulójára emlékeztek a Csúcsos-hegyen appeared first on Média 24.

Az első Anjou uralkodó, Károly Róbert trónra kerülésének kalandos története, valamint az egykori székes főváros és a király kapcsolata elevenedett meg. A Vörösmarty Színház művészei és a Kárpát-medencei Színjátszó Tábor fiataljai által közösen színpadra vitt A kiátkozott város című művet dr. Szikora János írta és rendezte. A történet az utolsó Árpád-házi király, III. András 1301-es halálát követő tízéves időszakot mutatta be, amelyet interregnumnak neveznek a történelemkönyvek. Az előadás központi figurája rendhagyó módon nem maga a király, hanem egy városatya, aki a korabeli Székesfehérvár elöljárójaként komoly stratégiai döntést kényszerül meghozni.

A vasárnap esti bemutató előtt a rendezővel, dr. Szikora Jánossal a felkészülésről, a közös munkáról beszélgettünk. Mint mondta, immár nyolcadik alkalommal rendezte meg idén a fehérvári teátrum és a Rákóczi Szövetség a Kárpát-medencei Színjátszó Tábort. „Az idei év azért rendhagyó, mert talán még egyetlen szertartásjátékban sem volt annyi kifejezetten színészi, ráadásul szöveges színészi feladata a fiataloknak. Ez egy kicsit megbonyolította a helyzetet, de mindenesetre az első próbanaptól kezdve párhuzamosan próbáltunk, én a színészekkel, Lőrincz Zsuzsa a gyerekekkel, és aztán egy előkészítő munka után találkozott a két társaság egyszerre. Ez a metodika azt segítette, hogy nagyon gyorsan és nagyon intenzíven tudtunk dolgozni.”

Arra kérdésre, vannak-e visszatérők a színjátszók között, örömmel mondta el: az idei tábor úgy alakult, hogy többen is vannak, akik már harmadjára, illetve negyedjére vesznek részt. „Ez meg is látszik a munka során, az odaadásukban, a figyelmükben. Talán még egyetlen társaság sem volt ennyire fegyelmezett és odaadó, mint ez, és őszintén szólva talán még egyetlen társaságnak nem volt akkora szerepe a darabban, mint most.” Az is remek lehetőséget ad, hogy több helyszínen is kipróbálhatják magukat, hiszen a Nemzeti Emlékhely mellett játszottak már a Bartók Béla téren és két alkalommal itt, ezen a Romkerthez hasonlóan, történelmi helyszínen. „Nagyon megszerettem a Csúcsos-hegyet. Nehéz leírni vagy körülírni, hogy miért is, de azt gondolom, hogy aki egyszer feljön, kipróbálja, vagy csak kíváncsiságból körülnéz, az érteni fogja, hogy egy olyan kisugárzása van a környezetnek, egy olyan látványa a minket körülvevő panorámának, amelyek kellenek ezekhez a színpadi produkciókhoz, hiszen ezek önmaguk is nagy dimenziókat ölelnek át a térben.”

Az előadás főszerepében Kozáry Ferencet láthatta közönség. Az 1300-as évek első tíz évét tárgyaló dokumentum drámában a történet mesélője, a fő szereplő maga a város egykori magistere, aki visszaemlékezését osztja meg a hallgatósággal. A mintegy egyórás előadásban színre lépett Kiss Diána Magdolna, Körtvélyessi Zsolt, Sarádi Zsolt, Szabó Miklós Bence, Lábodi Ádám, Strasszer Domonkos, Horváth Gergely, valamint a Rákóczi Szövetség diákjai.

További képek az előadásról:

(ÖKK, fotó: Kiss László/MÉDIA24-SzG)

#Aranybulla #Királyi Napok #Koronázási Szertartásjáték #Vörösmarty Színház

The post Bemutatták A kiátkozott várost az Aranybulla-emlékműnél appeared first on Média 24.

Az Aranybulla a II. András magyar király által 1222. április 24-én a székesfehérvári országgyűlésen kiadott, függőpecséttel ellátott királyi okirat, amely többek között kötelezővé tette a sérelmek előadására alkalmas fehérvári törvénylátó napok évenkénti megrendezését.

Székesfehérvár Önkormányzata és közössége nevében dr. Cser-Palkovics András polgármester és Róth Péter alpolgármester, Öreghegy önkormányzati képviselője helyezett el virágot az Aranybulla-emlékévre megújult emlékműnél.

„A mi városunk számára büszkeség, hogy ezek a történelmi események itt történtek Székesfehérváron, erről szólt az Aranybulla-emlékmű és közvetlen környezetének felújítása is, amely ma egy gyönyörű kirándulóhely és emlékezőhely. Hagyományosan Szent György napján emlékezünk az Aranybulla kiadására, ami azért is fontos, mert Székesfehérvár számos történelmi eseménye kötődik ehhez. Elég a Városháza Dísztermére gondolni, ahol a fő festmény az Aranybulla kibocsátását mutatja be, alatta pedig az Aranybulla első cikkelye olvasható. Ez két vonatkozásban is Fehérvárról szól, az egyik az utódok kötelezettségévé teszi azt, hogy a Szent István királyra itt Székesfehérváron kell emlékezni: erre hivatkozva szoktuk mondani, hogy az állami és egyházi ünnepségeknek is valójában a mi városunkban lenne a helye augusztus 20-án. A másik fontos üzenet pedig – ami akkoriban egy nagyon modern gondolat volt –, hogy a királynak minden évben meg kell hallgatnia az emberek panaszait, és ennek is Székesfehérváron kellett megtörténnie. Miközben a mában emlékezünk, tisztelettel hajtunk fejet a város akkori lakosai előtt, akik ezt a történelmi múltat és felelősséget felvállalták.” – mondta el az emlékezés kapcsán dr. Cser-Palkovics András polgármester.

A II. András magyar király által 1222-ben, a székesfehérvári országgyűlésen kiadott Aranybullát gyakorta hasonlítják az angolok 1215-ös Magna Cartájához. Ennek alapja az, hogy a bulla volt a magyar nemzet első alkotmányos dokumentuma, míg a Magna Carta az angolok első alkotmányos okiratának tekinthető. András király 1222-ben országgyűlést hívott össze Székesfehérvárra, és ott megállapodott az Aranybulla alkotmányos erejű pontjairól – a királyi szabadságlevélről, amely a legtöbb elemében 1848-ig érvényesen Magyarország alkotmányos rendszerének alapját képezte. Az okirat megállapította a magyar nemesség jogait, azok között a király iránti engedetlenség jogát (jus resistendi) is, arra az esetre, ha az uralkodó a törvényeket sértő magatartást tanúsít. A nemesek és az egyház minden adó alól mentesültek, és nem kényszerítették őket háborúra Magyarország területén kívül, és nem voltak kötelesek finanszírozni az ilyen háborút. A bulla egy történelmileg fontos dokumentum volt, miután lefektette az egyenlőség elvét a nemzet valamennyi nemessége számára.

(Gáspár Péter, fotó: Mátay Balázs)

The post Városvezetők emlékeztek az Aranybulla kibocsátásának évfordulóján appeared first on Média 24.

A magyar történelem fontos mérföldköve az Aranybulla 1222-es kibocsátása, amelyre egykor Székesfehérváron került sor. A nemzet történelmi fővárosa büszkén őrzi ennek emlékét. 2022-ben a 800 éves jubileumról egész évet átfogó tudományos, kulturális és összművészeti programsorozattal emlékeztek meg.

Április 24-e törvénybe foglalva is az Aranybulla napja. A fontos európai jogtörténeti dokumentumról így nemcsak egykori kibocsátásának helyszínén, Székesfehérváron, hanem szerte az országban is megemlékeznek.

A Csúcsos-hegyen áll a jubileumi emlékévre megújult Aranybulla-emlékmű. Itt helyezett el virágot szerdán délelőtt dr. Cser-Palkovics András polgármester és Róth Péter alpolgármester, a város Önkormányzata és a fehérváriak közössége nevében kifejezve tiszteletét.

(Bácskai Gergely)

The post Virágelhelyezéssel emlékeztek az Aranybulla 802 évvel ezelőtti kibocsátására appeared first on Média 24.

II. András király (1205–1235) azon történelmi szereplők közé tartozott, akiket váratlan halálesetek segítettek trónra. Másodszülött fiú másodszülött fiaként látta meg a napvilágot. Alexios-Béla herceg, a későbbi III. (Nagy) Béla király (1172–1196) Bizáncban vette nőül Châtillon Ágnest (Antiochiai Annát), I. Mánuel császár (1143–1180) sógornőjét. Ott született 1171 körül első fiuk, a majdani Imre király (1196–1204). Alexios-Béla bátyja, III. István király (1162–1172) hirtelen halála után tért haza, hogy birtokba vegye Magyarországot. András herceg talán már a hazatérés évében, de legkésőbb 1175 folyamán meg kellett, hogy szülessék, mert Anna királyné még két fiúnak és két (három) leánynak is életet adott, mielőtt 1184/1185-ben sírba szállt.

III. Béla kezdettől fogva egyértelművé tette, hogy Imre fiát tekinti trónja örökösének: ezt többszöri koronázással és királyhoz méltó neveltetéssel mutatta ki. András előtt azonban hamar felcsillant a hatalomszerzésnek egy másfajta lehetősége. 1188-ban súlyos belviszályba avatkozott a magyar király, s úgy fordította a maga javára a halicsi és a volhíniai uralkodó vetélkedését, hogy második fiát tette halicsi fejedelemmé. Béla északkeleti foglalása nem bizonyult tartósnak: Andrást már 1189-ben elűzték. A király ezután más feladatot szánt neki. Élete végén kereszteshadjáratra tett fogadalmat, annak beváltását bízta rá. A vállalás anyagi feltételét biztosította, de önálló területi kormányzatot nem hagyott Andrásra. Ez az intézkedés nemcsak az országmegosztás ellen ható politikai akaratot bizonyítja, hanem arra is utal, hogy a hatalomba belekóstolt herceg tevékenységének színterét a Szentföldön képzelte el; távol Magyarországtól, Imre leendő királyságától.

Béla e mégoly jószándékú döntésével alaposan melléfogott. Úgy látszik, nem ismerte elég jól másodszülött fiát, mert alig egy évvel halála után a keresztet viselő herceg Jeruzsálem felszabadítása helyett Imre ellen vonult, akit készületlenül ért öccse támadása, ezért 1197-ben vereséget szenvedett. Csatavesztése miatt András Dalmácia és Horvátország birtokába jutott. Onnan szervezte országos összeesküvését királyi bátyja ellen, amit Imre 1199-ben leplezett le. A király a csatamezőn is visszavágott, de győzelme nem lehetett teljes, mert Imre és András között a Római Szentszék teremtett békét. Ennek értelmében Imre is keresztes fogadalomra kényszerült (ezt sosem váltotta be), András viszont jó ideig békén maradt.

A XII–XIII. század fordulóján a testvérek családi élete került előtérbe. Imrének ekkor születhetett fia, a későbbi III. László király (1204–1205), s ez idő tájt kelt egybe András Merániai Gertrúd hercegnővel. A későbbi fejlemények tükrében kijelenthető, hogy a herceg hozzá illő társat választott.

Imre és András kényszerbékéje egészen 1203 őszéig tartott. András újra bátyja ellen támadt. Seregeik Varasdnál találkoztak, ahol Imre fegyver nélkül egyedül átvonult a herceg táborába, ott pusztán királyi tekintélye erejével foglyul ejtette pártütő öccsét. Andrást ezután Keve várában, majd Esztergomban őriztette, Gertrúdot hazaküldte szüleihez, amiből sejthető, hogy bűnösnek tartotta a herceg kiújult hatalomvágyában. Az ifjú pár azonban nem sok időt töltött egymástól elszakítva.
1204 elején Andrást hívei kiszabadították Esztergomból. 1204. augusztus 26-án Imre megkoronáztatta kiskorú fiát, III. Lászlót. Gyámjává pedig – meglepő módon – Andrást tette meg. Igaz, mást nem is tehetett, hiszen fiatalabb öccsei már nem éltek, András kiszabadulását pedig tudomásul kellett vennie. Hogy a korai koronázásban csak az atyai példa vezette Imrét, vagy már közeledni érezte végét, ezt sosem fogjuk megtudni.

November 30-án Imre király meghalt. András az ország kormányzójaként gyámkodott unokaöccse felett. A gyermekkirály és az özvegy anyakirályné, aragóniai Konstancia nem sokáig állhatott ellent András (és a visszatért Gertrúd) egyre nyíltabb hatalomvágyának. Ebből a szorult helyzetből Konstancia kivezető utat keresett, méghozzá Bécs felé. Fogta III. Lászlót, a Szent Koronát, és Lipót osztrák herceg udvarába menekült. András fegyvereseket gyűjtött és Ausztriát fenyegette. Lipót számára nem is jöhetett jobbkor, hogy Bécsben meghalt a kis III. László király. A Szent Korona és néhai tulajdonosa útra kelt Székesfehérvár felé…

1205. május 29-én pünkösd ünnepén egy harmincévesnél is hosszabb uralkodás vette kezdetét. II. András királysága legalább annyira mozgalmasan telt, mint hercegsége: háborúk, sikerek, kudarcok tarkították. Túlélte két feleségét, és szentéletű leányát is. Apja és bátyja uralkodói elveivel szakítva bőkezűen osztogatott birtokadományokat. E folyamat mélyreható változást hozott az ország életében, ezért nem túlzás azt állítani, hogy II. Andrással kezdődött a „történelmi” XIII. század Magyarországon.

Köztudatunkban ma elsőként az 1222-ben kiadott Aranybulla társul II. András király nevéhez. Régen viszont inkább az 1217–1218-ban vezetett keresztes hadjáratát szokták vele kapcsolatban felemlíteni. Igaz, hogy az apjának tett fogadalma beváltását nem siette el, hiszen a kereszt felvételétől számítva csak 21 év múltán kelt útra, de középkorban a hadjáratnak jó emlékezete alakult ki hazánkban. „Ott a Szentföldön a babiloni szultán elleni keresztény sereg kapitányává és vezérévé tették, majd diadalmas győztes lett belőle.” – írja a Képes Krónika. Háromszáz évvel a hadjárat után Werbőczi István Hármaskönyve lapjain egyenesen így szólt róla: a „győzedelmes András király, akit Jeruzsáleminek nevezünk, azután, hogy jeruzsálemi hadjáratáról, melyet a szaracénok ellenében a katolikus szent hit védelmére a magyaroknak tömérdek seregével indított vala, szerencsésen visszatért.”

Az írást Szabados György, a Siklósi Gyula Várostörténeti Kutatóközpont történész munkatársa készítette.

(ÖKK)

The post 818 éve ezen a napon koronázták királlyá Fehérváron II. Andrást appeared first on Média 24.