Nem megy továbbra sem a Fehérvár FC-nek, amely a labdarúgó NB I 31. körében Győrben kapott ki 1-0-ra, így – saját helyzetén súlyosbítva -, ha a mögötte álló három rivális pontot szerez szombaton és vasárnap, akkor két fordulóval a bajnoki szezon befejezése előtt lecsúszik a kiesőzónába, úgy, hogy egy pillanatig sem állt ott korábban.

A mérkőzés 3. percében máris komoly helyzet adódott a vendégek előtt: Kovács Mátyás beadását Saponjic ollózva próbálta a kapuba juttatni, de a játékszer fölé szállt. Ezt követően nem sok minden történt egészen a 23. percig, amikor Kovács kapott sárgát egy kicsit elkésett becsúszásért, majd a 29. percben Stefulj lőtte ki majdnem a stadionból a labdát, de mivel ez volt az első hazai próbálkozás, említésre érdemes.

A 35. minutumban Bedi szerelte szabálytalanul és feleslegesen a kaputól 22 méterre az egyik győrit, a szabadrúgást azonban Vitális mellé tekerte. Volt még egy nem túl jól sikerült Milicevic beadás, amire csak a kapus érkezett, egy 17 méteres, de erőtlen Stefanelli lövés, végül pedig a kis argentin egy lecsúszó közeli lövése – ez már jóval nagyobb helyzet volt, mint az előző – adott okot a feljegyzésre, ezzel gyakorlatileg ki is merítettük, hogy mi történt az első 45 percben.

A piros-kékek már a győri térfélen próbálták letámadni ellenfelüket, sok labdát is szereztek, így egy hajszállal jobbak voltak vendéglátójuknál. Persze, ezért nem jár pont, abban pedig biztosak lehettünk, hogy sokkal élénkebbek lesznek az ETO játékosai a folytatásban.

A második játékrész is komoly fehérvári helyzettel kezdődött: a 47. percben Kalandadze lépett ki a bal oldalon egy szép mélységi passzal, majdnem az ötösig rohant, majd a jobb felső sarok fölé vágta a labdát. A meccs addigi legnagyobb ziccere volt! Ami aztán nagyon hiányzott is, merthogy a Győr szinte a semmiből vezetést szerzett: az 52. minutumban egy bal oldali szögletnél négy Vidi védő gyűrűjében Krpic felugrott és bár a labda „dadogott”, talán a vállán is megpattant, de a kapuba csúsztatott három méterről. A négy védőhöz hasonlóan – különösen Kalandadze lelkén szárad a gól – Dala is megkövülten nézte az eseményeket, a gólvonalon ragadva. Amióta Nyíregyházán meccset eldöntő hibát vétett, azóta érezhetően óvatos a kijöveteleknél, túlságosan is.

Nem sokat várt a cserével Tímár Krisztián, az 58. percben lecserélte az egyetlen gólveszélyes játékosát, Saponjicot és behozta a helyére Holendert. Lehet, hogy kisebb sérülése után még nem volt százszázalékos a szerb center, ám mindig lekötött 2-3 védőt, s a lecserélése előtt is csak azért ne tudott a kapu torkában egy ívelt labdát a hálóba juttatni, mert hárman gyötörték és a kapus ki tudta piszkálni a labdát. Egyre idegesebbé, kapkodóbbá vált a Vidi játéka, ment előre becsülettel, de a passzok a végén nem sikerültek. Az ETO pedig gyors kontrákkal igyekezett helyzetbe kerülni, ami nem nagyon ment, de egy újabb szöglet után majdnem betalált Bumba, de Dala a rövidnél helyezkedett, így lábbal védett.

Nagyon igyekezett a fehérvári alakulat, de a védekezése, főleg a szögleteknél, ívelgetéseknél annyira ingatag lábakon állt, hogy afféle időzített bombaként ketyegett. A 70. percben Szabó Bálint és Stefanelli is lement, Pető Milán és Kastrati érkezett a helyükre. Aztán a VAR-os egység vonalazgathatott Benbuali találata után, de a partjelző jól döntött elsőre, les volt.

A hajrában egyre inkább lassult a játék, elfáradtak a küzdő felek. Amint 30 méteren belülre ért labdával valamelyik  ETO játékos, szinte mindig lőtt, de fölé, mellé, a Vidi pedig rengeteg hibával próbálkozott, még  szögletek, beadások is borzalmasan sültek el. Bedi egy rossz becsúszásért, a két edző, Tímár és Borbély pedig verbális csatájáért kapott egy sárgát. Az idő nem a vendégeknek telt, felesleges volt a játékmegszakítás a „lapozgatások” okán.

A végén bejött még Katona és Simut, Melnyik és Milicevic állt be helyettük. Holender lőtt messziről fölé, majd Pető beadásáról Petrov maradt le kicsivel. Kastrati csúszott el, ebből indulva a bal oldalon éles szögből Stefulj lőtt, de Dala védett. Ekkor már a 88. percben jártunk. Ettől kezdve háromszor is szögletet rúghattak a győriek, mert a vendégek képtelenek volt kivágni a labdát, hogy aztán Dala megint védjen egyet, mert újra kapura tudott lőni a hazai gárda. A Tímár-csapat nemhogy gól rúgni nem tudott, de kijönni a saját kapuja elől sem, mert eldugta az ETO a labdát. Aztán csak sikerült, Katona pedig 30-ról lőhetett egy szabadot, majdnem a bal felsőbe, de Petrás szögletre ütötte. A sarokrúgás megint rossz lett, elment a Győr, Bedi nem tudta megtartani a labdát, bezzeg a hazaiak, jól eldugták a sarokban. Is… Dala még tartogatott egy védést, a Vidinek viszont nem volt már sansza a gólszerzésre.

Győzött az ETO, mert egy szögletet követően sikerült szerencsés gólt szereznie, kihasználva egyet a nem kevés vendég védelmi, helyezkedési hibából. Ez a sokadik volt, már számolni sem nagyon lehet a hasonló bekapott gólokat. Elől kevés volt az igazán nagy ziccer, ami volt, azokat is elrontotta a piros-kék egylet.

A szezon hajrájában mindenki fárad, nem kérdés, de azt furcsa volt nézni, hogy Katona alig öt perce volt a pályán, amikor úgy futott vissza labdavesztése után, mintha épp a „halálán lenne” mintha az elejétől ott lett volna a pályán. Ennek fényében nem csoda, ha egyre kevesebb lehetőséget kap, de nem csak ő volt az egyetlen, aki valamilyen tekintetben nem úgy játszott, küzdött, hajtott, mint elvárható lenen ilyen helyzetben.

Ezzel is összefüggésben, nem lehet ezúttal sem szó nélkül elmenni a rendkívül rosszul időzített és rosszul sikerült edzőváltás mellett. Ez volt Tímár negyedik meccse a fehérvári kispadon Pető Tamás helyén, s ezeken egyetlen pontot kapirgált össze a csapata. Azt megelőzően Nyíregyházán – mielőtt menesztették – hatos győzelem, sőt gól nélküli sorozatot írt edzőként, tehát éppen tíz meccs telt el azóta, hogy az általa vezetett csapat nyerni tudott! Összességében még beszédesebb tény, hogy a legutóbbi 15 (!) bajnoki mérkőzésén egyetlen egy győzelmet aratott – még Diósgyőrben – a szabolcsiak trénereként, ezeken mindössze 7 pontot szerezve.

Nincs értelme tovább ragozni a negatívumokat a Vidinél, le kell szegni a fejeket és megpróbálni csodát tenni a Ferencváros vendégeként a következő fordulóban, május 18-án, vasárnap 19.30-kor a Groupama Arénában, majd legyőzni a szezonzárón a DVSC-t. Egyéb út nincs, csak olyan, ami a másodosztályba vezet…

(Fotó: Fehérvár FC, Mátay Balázs)