Csütörtökre virradó éjjel 67 éves korában elhunyt a Videoton 1985-ös, UEFA-kupa-döntős labdarúgó csapatának legendás játékosa, Novath György. A Vidivel két bajnoki bronzérmet is szerző, Magyar (Népköztársasági) Kupa-döntős futballistát a Fejér Vármegyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház Csákvári Intézményében érte a halál.

Novath Györgyöt – mint arról akkor beszámoltunk – július közepén súlyos tüdőgyulladás okozta probléma miatt rohammentő szállította a fehérvári kórház pulmonológiai osztályára, ahol szeptember közepéig ápolták, majd ellátását a csákvári intézményben folytatták. Kezelése során hol javult, hol újra visszaesett az állapota, a teljes tődőre kiterjedő súlyos tüdőgyulladás mellé trombózis is társult az egyik lábában. Az elmúlt hetekben tovább romlott az állapota, szervezete táplálékot is alig, vagy egyáltalán nem fogadott be, ennek következtében teljesen legyengült. Szervezete mára virradóra, éjjel 2 órakor adta fel a küzdelmet. „Liba” – ahogy barátai, sporttársai szólították -, a nagy küzdő, ezt a csatát már nem tudta sikeresen megvívni. Fájóan fiatalon, életének 68. évében távozott az élők sorából. Temetéséről később intézkednek.

Novath György a Videoton és a székesfehérvári labdarúgás ikonikus alakja, aki összesen 12 évig szolgálta a piros-kék klubot, a pályán soha nem volt megalkuvó, mindig a végsőkig küzdött. Nevét 1978. november 18-án, 20 évesen ismerte meg igazán az ország sportszertő közössége, amikor a Sóstói Stadion villanyvilágításának és új eredményjelzőjének (akkoriban mindkettő nemzetközi szinten is modernnek, kiemelkedőnek számított) avatómérkőzésén a Budapesti Honvéd ellen az ő bombagóljával nyert a Vidi 1-0-ra. Lantos Mihály, az Aranycsapat legendás védője volt ekkor a csapat edzője, ő szavazott neki bizalmat először a „nagyok” között, abban a gárdában, amelyben legendák, válogatott labdarúgók sora – a teljesség igénye nélkül -, Karsai László, Kovács József, Fejes Gábor, Nagy II. János, Tiber László szerepelt.

Helye volt aztán a Verebes József-féle csikócsapatban, amely őszi bajnok lett, végül 4. a bajnokság végén, s amelyben feltűnt és stabil játékossá vált a későbbi legendák közül Horváth Gábor, Vadász Imre, Csuhay József, Disztl Péter és László. Szentmihályi Antal vezetésével 1982-ben bejutott a Magyar Népköztársasági Kupa döntőjébe a csapat, de kikapott az Újpesti Dózsától 2-0-ra, így akkor még nem jött össze a klubnak az MK-siker. „Liba” – aki ebben az idényben házi gólkirály is lett 10 találattal -, kulcsemberré vált, és maradt Molnár Ferenc regnálása alatt is, amikor kishíján kiesett a gárda az élvonalból. 1983-tól 87-ig a visszatérő Kovács Ferenc keze alatt több poszton is megfordult, többnyire bal oldalon a támadósorban, de ha kellett volt középpályás és védő is. A legendás UEFA-kupa menetelés során csak sérülés miatt hagyott ki néhány mérkőzést, miközben 1984-ben és 85-ben egyaránt bronzérmes lett az NB I-ben a Videotonnal.

A nagy siker(ek) lecsengését követően sem lett hűtlen szeretett csapatához, maradt a gárda szíve-lelke-motorja. 1988 tavaszán csak az utolsó három fordulóban szerzett pontok mentették meg a Vidit a kiesésétől, hogy aztán érkezzen Kaszás Gábor a kispadra, akivel újra szárnyalt a piros-kék egylet, az 1988-1989-es bajnokságot csak az új – és aztán az idény végén meg is szüntetett – szabálynak, pontozási rendszernek köszönhetően nem nyerte meg a legjobban, legszebben, legeredményesebben játszó Videoton, amelyben rendületlenül ott zakatolt Novath György. 1989 őszén igazolt Ausztriába, amit utólag nagyon megbánt, úgy tartotta, maradnia kellett volna Fehérváron. A rosszul sikerült osztrák kiruccanást követően még lehúzott egy idényt Diósgyőrben, majd a megyei bajnokság volt a végállomás számára. A felnőtt válogatottban nem kapott szerepet, de az olimpiai válogatottban hat alkalommal lépett pályára.

Összességében kitartása, szívóssága, a csapatérdekek mindenek elé helyezése emelte a tartja is ott már mindörökké a Videoton legendái között!

Köszönjük, Gyuri! Nyugodj békében!