A 2022-ben valódi civil kezdeményezéssel állított Rákóczi-emlékmű után pénteken konferenciával és koszorúzással tisztelgett II. Rákóczi Ferenc előtt a fejedelem születésének 350. évfordulóján a Béri Balogh Ádám Baráti Kör, a Honvédség és Társadalom Baráti Kör, Székesfehérvár Önkormányzata, valamint a II. Rákóczi Ferenc Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola.

Nem véletlenül szervezte március 27-ére a konferenciát a Béri Balogh Ádám Baráti Kör (BBÁBK), valamint a Honvédség és Társadalom Baráti Kör (HTBK): II. Rákóczi Ferenc 1676. március 27-én, éppen 350 évvel ezelőtt született a felvidéki Borsiban. A Hiemer-ház báltermében diákok, tanárok, valamint a város és a vármegye közéleti személyiségei gyülekeztek, ahol elsőként dr. Cser-Palkovics András polgármester üdvözölte a megjelenteket, külön köszöntve a fiatalokat, s reményét kifejezve, hogy az elhangzó előadások segítenek majd abban, hogy a diákok megszeressék a történelmet.

Fehérvár polgármestere köszönetet mondott azoknak a civileknek, akik igazi alulról jövő kezdeményezésként annak idején felkarolták a székesfehérvári Rákóczi-szobor állításának ügyét. „Ha egy embernek olyan kultusza van több száz év után, hogy a rohanó világban civilek időt fordítanak arra, hogy szoborral emlékezzenek rá, az önmagában visszaigazolja, hogy akire ma emlékezünk, milyen nagy dolgot vitt véghez. Egy történelmi városnak mindig van feladata és felelőssége a történelmi személyiségekre emlékezésben, még akkor is, ha a szabadságharc idején Székesfehérvár akkori közössége nem biztos, hogy kurucként viselkedett. Azóta viszont általában kurucok vagyunk, és láthatólag emlékezünk arra, aki megérdemli!” – emelte ki dr. Cser-Palkovics András.

A Honvédség és Társadalom Baráti Kör Székesfehérvári Szervezetének elnöke, Karsai Béla üdvözletét Görög István elnökhelyettes tolmácsolta. Mint felidézte, 2019-ben kereste meg őket a Béri Balogh Ádám Baráti Kör, hogy bejegyezett egyesületként segítsék a Rákóczi-emlékmű állításának ügyét. „A szobor 2022 őszére, széles körű összefogással készült el, s mára szépen besimult a térbe, elválaszthatatlan része, éke lett a városrésznek.” – jelentette ki, hozzátéve, már ekkor megfogalmazták egy konferencia megrendezésének fontosságát, amely ma valósággá válhatott.

„Külön öröm, hogy együtt, egy konferencia keretében emlékezhetünk egy olyan személyiségre, aki nem csak egy, az intézményünk falán szereplő név: II. Rákóczi Ferenc élete olyan példát mutat a ma diákjainak, mint a felelősség a közösségért, bátorság a véleményalkotásban, kitartás a tanulásban. A pedagógusok számára pedig iránytű abban, miként lehet a diákokat gondolkodó, együttműködésre képes, de az elveikhez hű emberekké formálni.” – mondta a megnyitón Viczináné Németh Tímea, a II. Rákóczi Ferenc Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola megbízott igazgatója. Felidézte, hogy 17 éve váltak két tanítási nyelvű iskolává, Rákóczi születésére pedig minden márciusban egy héten át tartó programokkal, versenyekkel emlékeznek.

Az iskola diákjainak ünnepi műsorát követően Dr. Hermann Róbert történész a Rákóczi-szabadságharcot hasonlította össze előadásában az 1848-49-es forradalom és szabadságharccal. Bevezetőjében felidézte, ő maga 13 éves volt a fejedelem születésének 300. évfordulóján. A II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola egykori diákjaként jó szívvel emlékszik vissza az intézményre, s nagyon szerette a fejedelem történetét, ám aztán az 1848-49-es szabadságharc felé vitte az érdeklődése. Ami a két szabadságharc párhuzamait illeti, a kérdések békés rendezésére irányuló törekvések mindkét esetben kudarcot vallottak, s aztán mindkét esetben kimondták a Habsburg-ház trónfosztását is. Ugyancsak közös a két felkelésben, hogy a legfőbb politikai vezető külföldön tartózkodott a „vég bekövetkeztekor”, s onnan próbált meg aztán hosszabb időn át – sajnos sikertelenül – újabb küzdelmet indítani a külföldi szövetségesek bevonásával. Szintén közös vonás, hogy a vesztes fél fővezérét árulással vádolták meg. Fontos különbség viszont, hogy a Rákóczi-szabadságharcot nem követte súlyos megtorlás, sőt, alapvetően helyreállt a birodalmi vezetés és a magyar rendek közötti egyensúly.

Dr. Lázár Balázs hadtörténész előadásában a szabadságharc dinamikáját, stratégiáját elemezte, rámutatva, hogy a küzdelem kizárólag akkor lehetett volna sikeres, ha valamelyik európai szövetségesétől jelentős támogatást kap a fejedelem.

A konferencián szóba került még a Rákóczi-féle rézpénzek szerepe, amelyről dr. Tóth Csaba, a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárának régész-numizmatikusa tartott előadást. Szép momentumként adta át a Rákóczi Iskolának Dr. Póczos Géza, a BBÁBK elnöke, Illyés Endre alelnök és dr. Görög István HTBK elnökhelyettes a Rákóczi-korabeli kuruc lovassági zászlót, s ugyancsak sor került az iskola által meghirdetett versenyek nyerteseinek díjazására is.

Az emlékezés kora délután a Rákóczi-emlékműnél folytatódott, ahol a BBÁBK nevében dr. Altorjay András köszöntötte az emlékezni érkezőket, örömét kifejezve, hogy immár negyedik alkalommal tiszteleghetnek az emlékműnél. A Rákóczi-induló és a Himnusz hangjait követően Székesfehérvár Önkormányzata képviseletében Horváth Miklós Csaba alpolgármester mondott beszédet, kiemelve, a fejedelem mérce kell legyen mindannyiunk számára, hogy mit jelent magyarnak lenni akkor is, amikor nem könnyű. „A szabadság örökség, de minden nemzedéknek újra és újra dolga van vele, mert ha nem vigyázunk, könnyen elveszíthetjük. Hajtsunk ma fejet II. Rákóczi Ferenc fejedelem előtt, és vigyük tovább azt a gondolatot, amely 350 éve megszületett vele együtt: a haza élő felelősség!” – üzente Horváth Miklós Csaba, aki a város Önkormányzata nevében helyezett el emlékező koszorút.

Ugyancsak lerótta tiszteletét a szobornál Pozderka Zoltán, a Magyar Honvédség Sipos Gyula 6. Területvédelmi Ezred parancsnoka, Spányi Antal megyés püspök, Viczináné Németh Tímea, a Rákóczi Iskola megbízott igazgatója, Görög István és Kollár Endre (HTBK), valamint Póczos Géza, a BBÁBK elnöke és Illyés Endre alelnök. A megemlékezés a Szózat hangjaival zárult.

(ÖKK, fotó: Simon Erika)