Ma lépett életbe Dolhai Attila igazgatói kinevezése a Vörösmarty Színház élén.  A székesfehérvári teátrum új vezetőjét dr. Cser-Palkovics András polgármester köszöntötte első munkanapján a sajtó jelenlétében. A város első embere azt kívánta az új direktornak, hogy a sajt terveit megvalósítva, a folytonosságot szem előtt tartva vezesse a színházat. Dolhai Attila is fontosnak tartotta kiemelni a folytonosságot és a kiszámíthatóságot a társulat és a nézők tekintetében egyaránt. 

Dr. Cser-Palkovics András emlékeztetett, hogy a közgyűlés komoly felhatalmazást adott az új igazgató munkájához, ugyanis ellenszavazat nélkül választotta meg a feladatra. Székesfehérvár polgármestere jó munkát kívánt az igazgatónak, a munkavállalóktól és a társulat tagjaitól, azaz a színház közösségétől pedig azt kérte, hogy adják meg a bizalmat az új igazgatónak a sikeres közös munka megkezdése érdekében. A városvezető szólt arról is, hogy első évad speciális, hiszen ezt megörökölte a színház új igazgatója. A második és harmadik évad viszont már teljes mértékben Dolhai Attila személyéhez, elképzeléseihez igazodik majd.

A méltán népszerű – eddig elsődlegesen énekes-színészként tevékenykedő – művész új feladata kapcsán köszönetet mondott a lehetőségért a városnak, a fenntartónak, és köszöntötte a színházba járó fehérvári közönséget, akik „életben tartják a színházat”. Kiemelte: mindent el fog majd követni, hogy a színház társulata még otthonosabban érezze magát a városban és még nagyobb szeretet övezze Székesfehérváron. A színházi működés kapcsán köszönetet mondott elődjének, Szikora Jánosnak, hogy egy minőségi csapatot és jól működő teátrumot örökölt meg.

Dolhai Attila a polgármesteri köszöntőt követően újságírók kérdésekre válaszolt, így az általunk feltettekre is.

– Új ösvényen jársz majd elődödhöz képest, vagy valóban a folytonosság elvét szem előtt tartva, „finomhangolásokkal” haladsz előre igazgatóként?

– Itt is hangsúlyoznám, hogy nagyon sok siker, olyan fantasztikus előadás jött itt létre az elmúlt 13 évben, ami miatt a közönség szeret ide járni, ezt meg szeretném őrizni a következő években is. Nyilvánvalóan az itt nagy sikerrel működő produkciókban olyan kedvencek lettek már a közönség számára, akikre továbbra is építeni szeretnék. A színház társulatában nem tervezek változást, valóban a folyamatosság elvében hiszek, szeretném folytatni azt a munkát, amit a János (Szikora) elkezdett, és akivel sok tekintetben – a színház gyökerében, a dramaturgiában, a mit miértekben – ugyanúgy hiszünk és ugyanúgy látjuk a működést. Nyilván nem teljesen ugyanazt az utat járom majd, mint ő, hiszen egy másik személyiség vagyok, máshonnan jöttünk, de alapvetően marad a folytonosság. Itt jeleznék egy örömteli tényt is: folyik a színpad felújítása, ami megkönnyíti a mi munkánkat is és sokörömet fog okozni a nézőknek.

– Az első évad „örökölt” évad. Minimális változások sem lehetnek majd a műsortervben?

– Valóban örökölt évad ez, de nem kívánjuk ezt gyökeresen megváltoztatni, legfeljebb a tavaszi programban lehetséges minimális változás. De ez nem is baj, mert nekem az első fél év – de lehet, hogy a teljes évad – egy tanuló időszak lesz, hiszen nem vezettem még ekkora intézményt. Nagyon komoly a felelősség, de nemes feladat, és ennek megfelelően ahogy a polgármester úr „megrajzolta ezt az ívet”, kicsit éreztem is a „zökkenést a vállamon”, hogy akkor ez nem lesz egy kis teher, de édes teher lesz, az bizonyos. Én azt tervezem, hogy a társulatot személyenként megismerve, rájuk építve  – Mivel ma lépett életbe az igazgatói megbízatásod, mi az első teendő, az elsődleges feladat?

– Az első évad megfelelő lemenedzselése az elsődleges, első lépésben pedig szeretnénk, hogy a legkülönbözőbb módokon eljussanak a legfontosabb infók a közöséghez a social média felületein, egyéb felületeken, hogy minél többet kapjanak a bemutatók előtt, akár itt a készülő kávéházas készülő beszélgetésekben is, magából a bemutatóból is és a színészekből is, akik éppen a hátukon viszik az aktuális bemutatót. Ez egy olyan eszköz, aminek a segítségével azt hiszem, a bemutatókat még népszerűsíthetjük, illetev fontos, hogy időben elkezdjük és megcsináljuk a 2026/27-es évad műsortervét, úgy, hogy az elég csábító legyen a nagyközönségnek, s mindazok számára, akik itt dolgoznak a színházban. Ez a két alappillér.

– Mire számíthat a közönség, milyen változásokra?

– A most következő évad előkészítésében az lenne a célunk, hogy a közönség, amikor bérletet vásárol, akkor már tudja, hogy az adott előadások mikor lesznek, tudja a dátumokat. Eddig ez nem így volt. Nem tagadom, ez komoly előkészítést és szervezőmunkát igényel, de szeretnénk megoldani, mert kulcskérdés, hogy pontosan tudja, aki bérletet szeretne vásárolni, hogy az adott bérlettípussal megtekinthető előadások mikor esedékesek. Amennyiben ezt sikerül elérnünk, akkor nagyon jól tervezhető lesz az évad. Kevés vendégművészt rudunk majd – ezért is – az első időszakban foglalkoztatni, de ez nem baj, hiszen itt helyben a mi társulatunk tagjai is kiváló színészek, akik így még inkább előtérbe kerülnek.

– Függetlenül az örökölt első évadtól, nyilván már kezd kialakulni az a rendszer, amit majd a következő két színházi szezonban szeretnél megvalósítani. Milyen lesz az igazán Dolhai-féle Vörösmarty Színház?

– Adottak a terveim, de nem szeretnék még ebben a tekintetben részletekbe bocsátkozni, az viszont nyilvánvalóan prioritást élvez és fő célként lebeg a szemünk előtt, hogy elinduljunk azon az úton, aminek végén a fenntartó önkormányzat elvárásainak megfelelően, záros határidőn, tíz éven belül a nemzeti színházi státuszt elérjük. Ez meghatároz bizonyos lépéseket, nyilván mlg nem az első évben, de építeni, tágítani szeretnénk a társulatot, valamint a műfajokat is, hiszen nyomatékosabban meg kell jelennünk a zenés műfajban is, picit talán többet, mint eddig, ugyanakkor itt kiemelném, hogy most is palettán vannak zenés darabok, Hegedűs a háztetőn, Benyovszky, Mágnás Miska, tehát azért ez nincs olyan rossz arányban, mint többen hangoztatják vagy vélelmezik. Mindeközben pedig meg szeretnénk őrizni azt a prózaiságot, amit eddig is képviselt a színház, például A kőszívű ember fiaival, az Iphigénia Auliszban, a Király beszéde, vagy A padlás  előadásokkal. Azokat a színészeket szeretnénk ezzel helyzetbe hozni, akik eddig is vitték ezeket a hátukon. Valahogy ebben úgy kell haladnunk előre, hogy minden érintett örömét lelje a prózai és zenés műfajban is.

A zenés produkciókat úgy kell majd összeválogatnunk, hogy az itt lévő színészek kényelmesen és jól érezzék benne magukat, meg tudják mutatni az erősségeiket. Van tehát feladat bőven, és természetesen meg kell majd érkeztetnünk az operát is, mert eddig csak koncert szerűen létezett itt, de ez még nem az első és második éved feladata lesz. Először tehát a működést kell olyan szinten segítenünk, hogy tervezhető legyen, a közönség minél kiszámíthatóbban tudjon érkezni a színházba. Ma a felgyorsult világban már karácsony után, év elején azt nézik az emberek, hogy mikor és hova mennek nyaralni, tehát több hónappal előre gondolkozunk, ezt az előre tervezést a színház jelen pillanatban nem tudja biztosítani. Az kevés, ha 3-4 hétel az esedékesség előtt tudjuk meg, hogy mikor mehetnénk egy adott előadásra. Vannak, s lesznek is bérletszünetes előadások, amikor a színházlátogató felüti a naptárt, és azt mondja, „na, itt van egy szabad csütörtököm vagy szombatom, elmegyek színházba”. A tervezhetőség tehát egy nagyon fontos, kiemelt szempont. Ezek mentén indulunk tehát el, a működésben számítok mindazokra, akik eddig is vitték a hátukon a teátrumot, mind a műszak, mind a háttér dolgozók tekintetében. Én vagyok az új, nekem kell őket és ezt a rendszert megtanulnom, majd ha ez már megvan, akkor szépen apránként fogunk változtatni és fejlődni, remélem.

– A kifejezetten „Dolhais” slágerelőadások közül később elképzelhető, hogy a még mindig rendkívül népszerű Rómeó és Júlia is megjelenthet a Vörösmarty Színház palettáján? 

– Nem kizárt, megfordult már a fejemben, de nemrégiben volt a Mi Rómeónk és Júliánk előadás itt, illetve talán a Hargitai Iván rendezte Rómeó és Júlia sem olyan nagyon régen került itt műsorra, tehát azokat az előadásokat nem hoznám vissza, amik 5-10 éven belül voltak, de széles a lehetőségek tárháza a drámai irodalomban is, úgyhogy van miből meríteni. Azonban hangsúlyozom, az a fejemben van és marad is, hogy egyszer majd újra műsorra tűzzük a Rómeó és Júliát.

– Dolhai Attilát a közvélemény mint énekes-színészt ismeri és kedveli, így azt gondolom, hogy a fehérvári publikum jelentős része szeretne minél többet a színpadon látni. Mennyire lesz ez így, hogy tervezed? Netán most egy darabig az igazgatói iroda lesz a tevékenységed fő színtere? 

– Egyelőre, az első időszakban az iroda, és persze a színház minden része, de, ha már szépen beállt a működés és biztonsággal tudok vállalni ennél többet, akkor természetesen szeretnék én is picit a színpadon lenni. Meglátjuk, hogy ezt a társulat is miként fogadja, várják-e? Nyilvánvalóan a városnak, ha erre igénye van, ha ez felmerül, akkor bennem is egyre nyomatékosabban motoszkálni fog, de elsősorban most a vezetési feladatokra koncentrálok.

(Fotó: Mátay Balázs)