Akár már a következő hetekben folytatódhat a Szent István Király Múzeum vezetésével, közösségi régészek bevonásával zajló Seuso-projekt, amelynek végső célja, hogy feltérképezzék a Sárvíz partján egykor húzódó, Gorsiumhoz köthető, hatalmas kiterjedésű településrendszert. A 2025-ös kutatások során számos izgalmas lelet került elő, valamint egy olyan, feltehetően villa-jellegű épület nyomait is megtalálták, amelyben adott esetben akár maga Seuso is lakhatott. A kutatás folytatódik!

Több mint 300 római kori, illetve bronzkori, sőt középkori tárgy vagy tárgytöredék került elő annak a terepi kutatásnak az eredményeként, amelyet a Seuso-kincsekkel összefüggésbe hozható, Szabadbattyán melletti hatalmas épületkomplexum közelében végeztek 2025-ben a Szent István Király Múzem szakemberei a közösségi régészek, az önkéntes fémkeresők bevonásával. Az eredményeket bemutató kiállítás május 10-ig még megnézhető Gorsiumban.

Kovács Loránd Olivér szakmai igazgatót, illetve a terepi feltárást vezető Fekete Fruzsina régészt most arra kértük, összegezzék a Seuso-projektben 2025 során végzett munkát, illetve beszéljenek arról, közelebb vihetnek-e a kutatások ahhoz, hogy bebizonyosodjon, tényleg ezen a területen élt-e Seuso, s ezzel egyértelművé váljon, hogy a Seuso-kincsek minden kétséget kizáróan innen származnak.

Mint az a feltevés talán többek számára ismert: a gazdag, magas társadalmi státuszú Seuso egy barbár támadás, vagy valamilyen fegyveres konfliktus elől menekülve rejthette el a még Nádorfi Gabriella régész által jelentős részben feltárt, hatalmas Seuso-épület fűtőalagútjában a nagyértékű edényegyüttest. Ezt az a bronz üst is alátámaszhatja, amiben elvileg a tárgyak annak idején előkerültek. „Az épületegyüttes alaprajzából kiindulva három helyszín merült fel, ezek hitelesítő feltárása megtörtént, de nem bizonyosodott be, hogy a kincset egykor rejtő bronz üst befért volna a csatornába. Egy további információ alapján egy negyedik lehetséges rejtési helyszínt is ismerünk, de ennek feltárása még várat magára.” – mondta érdeklődésünkre Kovács Loránd Olivér, a múzeum szakmai igazgatója. Az egyébként mára biztossá vált, hogy a hatalmas, 13 ezer négyzetméteres épületegyüttes nem palota, nem lakóhely, hanem egyfajta kereskedelmi központ lehetett.

Korábban a lelőhelyeket a mai településekhez hasonlóan kezelték, amik az egyik faluvégtől a másikig tartanak. A szóban forgó lelőhely azonban teljesen más, Csősz területétől egészen északra, Nádasdladányig húzódik, azaz egy nagyjából 40 kilométer hosszú, összefüggő római kori településhalmazról beszélhetünk. „Ennek most már két központját ismerjük. Az egyik maga a Gorsium Régészeti Park, a másik pedig a Seuso-épületkomplexumnak nevezett épület és környezete. A mostani kutatás eredményeként pedig már azt is tudjuk, hogy a nagy épület nem a semmi közepén állt. Drónok segítségével tavaly megvizsgáltuk a területet, s több, egyértelműen kőből készült épület nyomát, illetve utakat fedeztünk fel az épületkomplexumtól déli irányban. Kimondhatjuk tehát, hogy itt egy ugyanolyan városias központ volt, mint amilyennek Gorsiumot ismerjük, de talán kicsit kevésbé jól kiépítve.” – ismertette a légifotózás eredményét a múzeum szakmai igazgatója.

A 2025-ös kutatások során, a második félévben a régészek – úgy tűnik – találtak egy lelőhelyrészt, ami akár egy olyan római kori villagazdaság magja is lehet, ahol egy Seusohoz mérhető gazdagságú ember élhetett. Mindezt egyelőre az épület kiterjedése alapján feltételezik a régészek, ám természetesen további vizsgálatok szükségesek. Az mindenképpen bíztató, hogy az épület nincs messze a központi részektől.

„A területen talált legrégebbi tárgyak a Krisztus utáni I. századból valók, ezek között van az őslakos kelta lakossághoz köthető tárgy, például divatelemként, a ruhát a nyak alatt összefogó szárnyas fibula is. Sőt, az említett, újonnan megtalált épületmaradvány környékén még bronzkori leleteket is találtunk, ami nem véletlen, a víz melletti elhelyezkedésnek köszönhetően. És természetesen a Seuso-kincs korából, a IV. századból, valamint az V. századból származó tárgyakat is felleltünk a fémkereső segítségével. Ezek például katonai övek tartozékai, de a polgári jelenléttel összefüggő pénzérmeket, illetve a földműveléshez kapcsolódó használati tárgyakat is találtunk. Előkerült egy kis aranytárgy és egy páncéltörő nyílhegy is. A legkevésbé látványos, legkevésbé értékesnek tűnő tárgyak is nagyon fontosak számunkra, ugyanis a keltezésük megmutatja, hogy az adott területet milyen időszakokban használták. Ahol például csak kora római leletek kerülnek elő, értelemszerűen felesleges Seuso lakhelyét keresni, mert ugye a kincsek a késő római korból származnak.” – emelte ki Fekete Fruzsina régész, aki a Szent István Király Múzeum Közösségi Régészeti Programjában vezette a terepi kutatást.

Mivel a területen több középkori tárgyat, például egy limoges-i kereszt darabját is megtalálták, ezekből egy külön, középkori vitrint is berendeztek a kiállításban. „Látható, hogy a római közigazgatás által létrehozott infrastrukturális elemeket, például a Sárvízen átvezető átkelőket, utakat legalább a kora középkorig használták.” – tette hozzá Fekete Fruzsina régész, aki azt is elárulta, hogy mivel több új épület helyét is tudják már, így a tervek szerint – mihelyt az időjárás kedvező lesz – ezek kutatása is megkezdődhet idén az önkéntesek segítségével. Amint a régész a laikus számára is egyértelműen megfogalmazta: „Ismerjük a gyönyörű étkészletet, a Seuso-kincsleletet, de milyen jó lenne, ha megtalálnánk mondjuk Seuso gyűrűjét, amin olvasható a neve! Azt szoktuk mondani, itt mindenre és semmire sincs esély!”

A kiállítás egyik legérdekesebb tárgya egyébként az a feltehetően borkeveréshez használt ólomüst, amelyet még Pereczes Ferenc szolgáltatott be a múzeumba, aki 1974 tavaszán találta azt Szabadbattyán közelében. Kovács Loránd Olivér szerint a tárgy azért izgalmas, mert biztosan tudható, hogy a Nádorfi Gabriella által feltárt épület területén került elő, ezt egy hitelesítő feltárás is igazolta. Másrészt az ólomüst biztosan kortársa a Seuso-kincseknek, ezt a rajta látható vadászjelenetek is alátámasztják, amelyek kifejezetten a IV. századi arisztokrácia kedvencei voltak. Ilyen nagyméretű, borkeverő ólomedényt sem találtak eddig, így ezt szinte biztosan olyan nagystílű étkezésekhez használhatták, amelyeket csak egy, Seusohoz hasonló gazdagságú ember engedhetett meg magának. Innen pedig már könnyű gondolattársítás, hogy ezt az üstöt a Seuso-kinccsel egy időben, egy helyszínen tartott lakománál használták. Bár lenne erre bizonyítékunk…

Az Itt járt Seuso? – a szabadbattyáni épületkomplexum és legújabb leletei” című kiállítás –a kutyák történetét a római kortól egészen a magyar kutyafajtákig bemutató kiállítással egyetemben – május 10-ig látogatható a Gorsiumi Régészeti Parkban, mindenkit szeretettel várnak. A tervek szerint az idén felszínre kerülő tárgyakat is bemutatják majd egy újabb kiállítás keretében.

(ÖKK, fotó: Simon Erika, Mátay Balázs)